2014. december 22., hétfő

Miért otthon?

Majdnem fél év telt el, és még mindig heti rendszerességgel eszembe jut Juli születése. Az, hogy mennyire jó volt, és mennyire ügyesek voltunk. Még mindig boldoggá tesz, és büszkeséggel tölt el, és azt hiszem, ez az érzés egy életre elkísér majd.

Én abban a biztos tudatban nőttem fel, hogy a világon a legfájdalmasabb dolog a szülés, ezért amikor kilátásba került a baba, úgy gondoltam, jobb lesz felkészülni. Videókat néztem, szülésekről és előadásokról, könyveket és cikkeket olvastam, és nem elég, hogy kezdtem meggyőződni róla, hogy az a baba simán ki fog férni ott, még azt is elkezdtem gyanítani, hogy a szülés nem okvetlenül a legfájdalmasabb dolog a világon - erről pedig utóbb meg is győződtem (persze könnyű annak, akinek volt már vesegörcse :) ).

Kutatásaim során két fontos dologra jöttem rá:

  • akkor a legjobbak mindkettőnk esélyei, ha háborítatlanul szülök
  • ergo háborítatlanul akarok szülni.

Mivel nem volt orvosom, kórházat kezdtünk keresni, ahol támogatják a háborítatlan szülést, de miután meglátogattunk egy igen drága magánklinikát, ahol ugyan volt kádban szülés, meg gumilabdán vajúdás, de háborítatlanságnak nyoma se, határozottan kezdtem kétségbe esni. Nem vágytam sokra, csak hogy a legeslegfontosabb vizsgálatokat leszámítva hagyjanak békén, amíg szülök és aztán ne vegyék el a gyerekemet tőlem. Talán velük is mindent meg lehetett volna beszélni. De nem tudtam bízni bennük. Azt akartam, hogy olyasvalaki legyen mellettem szülés közben, akit nem kell meggyőznöm az elképzeléseim helyességéről, hanem maga is ezekben hisz.

Szóval így találtam rá az otthonszülésre. Megjegyzem, amikor terhes lettem, eszembe sem jutott volna otthon szülni. Azt gondoltam, végre, végre kisbabánk lesz, semmiért nem kockáztatnám az ő csöpp kis életét. És az a vicces, hogy pont ebből a megfontolásból szültem végül itthon.

A szülésnek van rizikója. Ha otthon szülsz, ha kórházban, ha hüvelyi úton, ha császárral. Persze általában minden csodálatosan egyszerűen megy végbe, és általában mindenki boldog is a végén, de sajnos tisztában kell lenni azzal is, hogy néha nem. A legtermészetesebb körülmények között is és a legprofibb szakemberek mellett a legprofibb kórházakban is. Meghalnak emberek.

Ki-ki a maga módján és lelkesedésétől függően igyekszik felkészülni a szülésre. Van, aki csak megnézi a kórházba vezető utat, és van, aki szülésfelkészítőre jár meg jógázni, videókat néz meg könyveket olvas, pont, ahogy én tettem. Biztonságban akartam tudni magunkat, és a háborítatlanságot találtam a legbiztonságosabb megoldásnak.

Komolyan féltem a kórházaktól és egyáltalán nem éreztem, hogy bármelyikben biztonságban lennénk. Nem bíztam bennük, mert nem azt képviselték, amire én vágytam. Féltem, hogy mennyi fölösleges vizsgálatot és beavatkozást végeznének el rajtam, féltem, hogy ez megakasztaná a szülés tökéletesen kitalált folyamatát, és emiatt baja esne a babának. Arra vágytam, hogy vajúdás alatt vajúdhassak, szülés közben szülhessek, végezhessem a dolgom, amihez értek, és senki ne akarja nálam jobban tudni, hogyan kell azt csinálni.

Fellélegeztem, amikor találkoztam a bábánkkal. Pontosan felvázolta azt a szülést, amilyet elképzeltem, ahol bíznak bennem, és én is bízhatom bennük. Vele végre biztonságban éreztem magunkat és nyugodtan vártam a szülés napját.

Ha nem lettünk volna egészségesek, én nem szültem volna otthon. De egészségesek voltunk én is és a kisbabám is, és a feje is gyönyörűen be volt ékelődve a helyére. Egy dologtól félhettünk csak, hogy nem lesznek elég erősek az összehúzódások, és be kell menni a kórházba. De erre szerencsére nem került sor.

Azt gondolom, az otthonszülés nem való mindenkinek. És azt is, hogy a kórházban szülés sem. Azt gondolom, aki attól fél, hogy egy felmerülő komplikáció esetén nem tudják majd azonnal megműteni, az szüljön kórházban. Teljesen érthető hozzáállás. Én attól féltem, hogy bár komplikációktól tartani egyáltalán nincs okom, a sok kórházi macera miatt mégis baj történik majd. Sokat gondolkodtam ezen, és rájöttem, nem tett volna boldoggá, hogy egy esetleges tragédia esetén magam helyett mást okolhatok. Sőt. Ragaszkodtam a saját felelősségemhez. A saját szülésemhez.

Hogy jó volt-e itthon szülni? Csodás volt. 6 óra a férjemmel, se vágás, se repedés, se beöntés, se borotválás, se CTG, csak egy kis szívhanghallgató, ami pontosan ugyanannyit ér, mint az az otromba gép, a kisbabámat pedig csak abban az öt percben nem tarthattam szemmel, amíg kikísértek (!) zuhanyozni.

Hogy milyen Magyarországon az otthonszülés helyzete? Katasztrofális. Bár a statisztika szerint egy egészséges terhesség esetén semmivel nem veszélyesebb otthon szülni, mint kórházban, és törvény adta jogom van hozzá, a TB mégsem támogatja, és többször is rosszul kellett éreznem magam a döntésem miatt, mert barátok és egészségügyi dolgozók is ellenségessé váltak, amikor meghallották, mire készülünk. Nyilván csak jót akartak.

Eredetileg ezt a blogbejegyzést két sornak szántam néhány linkkel, mert ez egy hálátlan téma, amiről nem szívesen beszélek olyan emberekkel, akik nem olvastak annyit róla, mint én (márpedig az internet tele van ilyenekkel). Mégis, kicsit hosszabbra sikerült.

De azt nem szeretném, ha a linkek lemaradnának:

Az otthonszülésről: Feldmár András, Ranschburg Jenő, Szalóki Ágnes és mások

"Van arra protokoll, hogy a magzatvíz elfolyása után hány órával kell beindítani a szülést, de ha például lejár az orvos ügyelete vagy türelme, az is jó indok lehet rá, hogy minél előbb kijöjjön az a gyerek. Ha a nő sokat ellenkezik, és nem hajlandó belemenni az oxitocin beadásába, akkor újra előveszik a ‘gyerek nincs valami jól’ – kártyát"

"Döbbenetes volt ráébredni, hogy a kórházi szülésnek is vannak kockázatai."

"Az tény, hogy minden asszony abban a környezetben szül a leggyorsabban, a legkönnyebben, ahol biztonságban érzi és kellőképpen el tudja engedni magát.

Hírességek, akiknek a gyereke otthon született:
Pamela Anderson, Cindy Crawford, Demi Moore, Meryl Streep

És végül egy kis Monty Python :)

"- Mit csináljak?
- Semmit, kedves! Magának nincs képesítése!"

2014. augusztus 24., vasárnap

A szoptatás első hat hetéről

Nagy lelkesedéssel kezdtem szoptatni, biztos voltam benne, hogy mivel minden adott a problémamentes szoptatáshoz, nem lesznek gondjaink ezen a téren. Aztán kiderült, hogy olyan szinte nincs is, hogy problémamentes szoptatás. Kisebb-nagyobb gondjai szinte minden kismamának akadnak.
Itt az én történetem, hátha hasznos lesz az utókornak:
Úgy kezdődött, hogy csak az ötödik napon jött meg a tejem, ezért aggodalmamban elkezdtem csalánteát inni és homeopátiás csalánbogyót szedni. Meg is lett az eredménye. Lett annyi tejem, hogy ihajj, és amikor egy jó nagy alvás miatt kimaradt egy étkezés, tejlázas lettem. Máig sem tudom, hogy ha lefejtem volna, elkerülhetjük-e, mert ekkor már elég sebes volt mindkét mellbimbóm, és fertőzés is okozhatta. Illetve valószínű, hogy fertőzés volt, mert három nap magas láz után végül csak az antibiotikum segített. Ekkor már úgy szoptattam, mint akit kínoznak. Úgy is éreztem magam. Halálosan kimerült voltam, emiatt nagyobbnak éltem meg a fájdalmat, fájdalmasabbnak, mint például a szülést. Fájt a keresztcsontom és a hátam is, még gyenge voltam a szüléstől, de nem mertem már fekve szoptatni, mert úgy nem volt rálátásom, mit művel a pici. A tudat, hogy minden mellretétel csak hátráltatja a gyógyulást, még rátett egy lapáttal a kínjaimra.
Ekkor hívtunk egy szoptatási tanácsadót, mert egyértelmű volt, hogy hiába mondja mindenki, hogy jól van mellre téve, meg "az enyém is sebes volt, majd begyógyul", meg "majd megedződik, az eleje ilyen", itt szó sincs ilyesmiről. Nem fog begyógyulni és nem normális, amit átélek.
barracuda
A szoptatási tanácsadónk egy csodálatos (szak)ember, próbált segíteni, hogy még mélyebben be tudja kapni a mellbimbómat a gyerek, de második találkozásunkkor (amikoris elhangzott, hogy Juli barracuda-típusú csecsemő) abban maradtunk, hogy amíg be nem gyógyulnak a sebek (Bence találó szavait idézve, úgy néztek ki a bimbóim, mintha nekiestek volna egy konzervnyitóval - a hegyén ledörzsölve, az oldalán hosszú és mély vájatok), fejjek és úgy kapja az anyatejet. Ez - leszámítva, hogy rendkívül sok időt igényelt a fejés-mosogatás-fertőtlenítés-melegítés ciklus - jó megoldásnak tűnt, mert így alkalma lett begyógyulnia a sebeimnek. De nem gyógyultak. Nagyjából egy hét elteltével kezdtem vitamint szedni, hátha az a gond, hogy egyszerűen a szervezetemnek nincs elég energiája a gyógyulásra, és ezzel egy időben kaptunk kölcsön egy Bioptron lámpát is. Nem gondoltam volna, de ez működött. Pár nap alatt begyógyultak a sebek, és először félve, majd felbátorodva, újra szoptatni kezdtem. A szaporító fejés (7-7 5-5 3-3 1-1 perc az egyik mellen majd a másikon - bár én az 1-1-et mindig lehagytam) miatt rengeteg tejem lett - úgyhogy most úgy tűnik, tejadó is lesz belőlem -, a fejőgép szívó hatásától a mellbimbóim is jobban kiemelkedtek, a sebek helyén pedig olyan strapabíró bőr képződött, hogy már nem számít, hogy a kicsim ellustult a cumisüvegen (mondta a tanácsadó, hogy kanálból etessem, vagy tápszondával ujjról, de túl macerás volt) és nem tökéletes a technikája. Rájöttem, hogy ez egy olyan "skill", amire soha többé nem lesz szüksége az életben, tehát csak az a fontos, hogy most jól tudjon lakni vele. Hát itt tartunk most. A hegyén még mindig van egy kis seb, de nem fáj és nem vérzik, együtt lehet vele élni. És most hívott egy anyuka, aki elviszi azt a 3-4 liter lefejt tejet, ami a fagyasztóban összegyűlt. Nagy öröm ez nekem.

A bimbóvédőről: Tök jó cucc, csak nincs ráírva, hogyan kell használni, és nem úgy, hogy csak rárakod és kész. Aztán meg nekem nem is nagyon jött be, mert ha tele volt a mellem, a ráhelyezéskor a nyomkodástól minden csupa tej lett és csúszott és ragadt és szerencsétlenkedtem, ha meg fejtem előtte belőle és nem jött olyan könnyedén, akkor Juli kezdett el sírni rajta.

A lansinoh lanolin bimbóvédő krémről: Nem igazán tudom, hogy működik-e, mert az én sebeimet nem gyógyította, a megelőzésről meg lemaradtam, de nekem jónak tűnik, csúnyán piros babapopsira pedig eszményi!

A szoptatós fölsőkről: Kellett volna venni... Na nem mintha olyan sokat elmászkálnék szoptatni, de egyre hidegebb van itthon, és nem tetszik nekivetkőzni.

Az elektromos fejőgépről: Óriási találmány, csak ajánlani tudom!

A melltartóbetétekről: Érdemes odafigyelni, hogy légáteresztő legyen. Nekem a DM-es Babylove Stilleinlagen jött be :)

2014. július 27., vasárnap

Születésed története

Én mondtam, hogy kilencedikén fogsz megszületni, de magam sem hittem igazán. Pedig addig is mindent mintaszerűen csináltál, kérni sem kellett.
Emlékszem, hogy előző nap piacon voltunk, fülledt, párás meleg volt, és csúnyán bevertem egy kiálló vasba a lábfejemet. Este megnéztük a Luther című filmet, befejeztem a lakás kitakarítását, és nyugovóra tértünk. 
Minden készen állt a fogadásodra. 
Hajnali háromnegyed három körül ébredtem az első fájásra. Rohantam a vécére, annyira görcsöltem, emlékszem, ahogy rádőlök a vécé falára kínomban, a hasmenés mégsem akar megérkezni; csak miután elmúlt a roham. 
A következő összehúzódás már ébren ért, így sokkal kellemesebb volt, még egy mosolyt is megengedtem magamnak: "Hát tényleg megszületik!"
A harmadikra már édesapád is felébredt, pedig meg se nyikkantam, csak kuporogtam az ágy szélén. Ekkor negyed négy volt, én csak mosolyogtam rá, ő meg félálomban megkérdezte: "Te most vajúdsz?" Eléggé meglepődött igenlő válaszomon, de mondtam neki, hogy minden rendben van, nem kell most azonnal kipattannia az ágyból. Persze azért kipattant. 
Ekkor még istenesen éreztem magam, megfésülködtem, beraktam a kontaktlencsémet, bepakoltuk, ami a kórházi csomagból még hiányzott; fogkefe, iratok, telefontöltő... Előkészítettük az ágyat is, vérre, verítékre. 
Nem lehetett órát igazítani az összehúzódásokhoz, voltak erősebbek és gyengébbek is, mégis tudtam, hogy ez nem gyakorlat. Negyed ötkor telefonáltunk Edinának, a bábánknak, és a nagymamádnak, aki már ébren várta a hívásunkat... valamit megérezhetett. 
Edina azt javasolta, üljek be egy kád jó meleg vízbe, hogy rendeződjenek a fájások. Azt mondta, ez felerősíti a hatékonyakat, a kisebb kísérők pedig elmaradnak majd.
Ekkorra már teljesen elvesztettük az időérzékünket. Egy órát ültem a vízben, de olyan volt, mintha csak a negyede lett volna. Nem leltem a helyem, minden összehúzódásnál felpattantam, nem bírtam háton a vízben, így "hamar" azt mondtam, elég a vízből, kiszállok! De addigra a meleg már megtette a hatását. 
A hálóban folytattam a vajúdást, térd-könyök helyzetben (majd így is maradtam végig), bár a könyökeim alatt volt egy jó nagy párna. Abba fúrtam a fejem is; a végére olyan kócos lettem, mint aki egész éjjel a kocsiablakon kidugott fejjel száguldozott. 
A hálóban bukóra nyitva volt az ablak, én pedig már nagyokat nyögtem, mint aki komoly beteg. Gondoltam is az alsó szomszédokra - de mint utóbb kiderült, az egészből semmit sem vettek észre. Ekkor már majd' beszakadt a hátam, apukád folyamatosan a derekamat simogatta-masszírozta, miközben telefonon tartotta a kapcsolatot Edinával, és néha még a családnak is írt, hogy minden rendben halad. Le akartam feküdni és pihenni, de ha lefeküdtem, rögtön pattanhattam is fel, mert nem lehetett úgy kibírni. Nem a fájdalom volt a legrosszabb, sokkal inkább a tehetetlenség. 
Aztán az egyik összehúzódás közben elkezdtem nyomni. Nem volt ez egy leküzdhetetlen inger, inkább csak így alakult, próbálkozott a testem, hogyan lehetne jobb. És így jobb volt, jó volt végre tevékenyen részt venni a szülésben. Úgy gondoltam, korai ez még, nem szabadna, sőt, talán egyáltalán nem kellene nyomni, hanem csak hagyni, hogy a méhem elrendezze a dolgokat... de sokkal-sokkal-sokkal könnyebb volt így elviselni a fájásokat - úgyhogy nyomtam. Előkerült a nyákdugó, majd hamarosan ("Úristen, mi ez, ez a baba?!") a magzatburok is megrepedt és elöntött a jó meleg magzatvíz. Fantasztikus érzés volt. 
A bábák ekkor már úton voltak, de messziről jöttek, és véletlenül félre is vezette apukád Edinát az egyik lehajtónál. Amennyire aggódott édesapád, hogy nem érnek ide, és neki egyedül kell fogadnia téged, engem épp annyira nem érdekelt, csak meg akartalak szülni, lehetőleg azonnal. Nem érdekelt a gátam, nem érdekelt, fájni fog-e, csak végezni akartam. Tudtam, hogy képes vagyok rá egymagam is, és azt is tudtam, hogy te milyen ügyes baba vagy. Nyugodt voltam, minden a lehető legjobban haladt, nem volt okom az aggodalomra. 
Mégis hatalmas megkönnyebbülést hoztak magukkal a bábák. 
Azt gondoltam, ilyenkor az ember elméje teljesen elhomályosul, de én tisztán emlékszem mindenre. Ahogy megérkeztek a bábák, és egy pillanatra kinyitottam a szemem. És ott volt Edina, szép világoszöld szoknyában, a vállán hozzá illő fölsővel, mint egy virágtündér... meg is akartam mondani neki, milyen csinos, de erre nem futotta. Felfigyeltem viszont a másik hangra is, hiszen tudtam, hogy két bába jön. Azon gondolkodtam: "Vajon Móni jött, vagy Ági?" Aztán hátranéztem, és Ági volt ott. Még arra is képes voltam, hogy megmondjam neki: "Tudtam, hogy te jössz." Furcsa, de ez volt az egyetlen igazi anyai megérzésem a kilenc hónap alatt. 
Új erővel töltött fel az érkezésük, édesapádon is érezni lehetett, hogy megkönnyebbült - bár ezt akkor nem vettem észre. Finom, puha kezek érintettek, nem tudtam már, melyik kihez tartozik, de nem is számított. Edina meghallgatta a szívhangodat, majd a gátvédelemhez is hozzáláttak. Az orbáncfűolajos masszázs valami hihetetlenül jó érzés volt, nem gondoltam, hogy egy egyszerű olaj ilyen könnyebbséget tud hozni a szülésbe. 
Utána már csak arra emlékszem, ahogy Edina mondja, érintsem meg, ez a te fejed búbja. Akármennyire próbáltam, nem bírtam elhinni. Bármi is volt az a két lábam között, cseppet sem emlékeztetett egy koponyára. Puha volt és ráncos. Aztán persze kiderült, hogy mégis te voltál. 
A kitolás munkásabb volt, mint vártam. Azt gondoltam, itt a vége, néhány nyomás, és már kint is leszel. Mégis, amennyi kibújt a kis fejedből, vissza is csúszott két összehúzódás között, ami még jobban fájt, mint az összehúzódások. Nem várt vissza a méhem. A bábák biztattak, jó tanácsokkal láttak el, és arra is figyeltek, te hogy érzed magad. Egyre több és több mutatkozott meg a koponyádból, és úgy egymillió évvel később megszületett a fejed. 
Édesapád azonnal belédszeretett. Én viszont nem akartalak megérinteni még. Be akartam fejezni, amit elkezdtünk, és majd csak a végén zárni a karomba téged. 
A következő összehúzódásra megszületett a vállad, és azt hittem, végre vége, innen már kicsusszansz magadtól... de szükség volt még egy utolsó erőbedobásra, hogy a világra jöjj. 
Ekkor 8 óra 29 perc volt. 
Nem emlékszem, ahogy felsírtál, ahogy arra sem, hogy fordultam a hátamra, és hogy kerültél a karjaimba. Arra is csak hetekkel később emlékezett vissza apukád, mik voltak az első szavaim hozzád: "Szia... de gyönyörű vagy..." Csak az érzésre emlékszem, ahogy ott fekszel a csupasz mellkasomon csupaszon, és alszol, a magad gyönyörű részleteiben. Majd pár pillanat múlva föleszmélek, és megkérdezem: "Normális, hogy alszik?" Edina pedig megdörzsöl egy picit, mire újra elkezdesz sírdogálni. 
Lassan érkeztél meg a testedbe, úgy mondták. Talán a türelmetlenségem miatt, hogy annyira meg akartalak szülni, nem vártam se istenre se emberre. De most már együtt vagyunk. Megérkeztél. 
Te vagy a legkedvesebb teremtmény, akivel valaha találkoztam. 

2014. június 14., szombat

Oroszlánnyuszi!

Az ihletet Hannakin figuráinak köszönhetem, ennek a nem is olyan régi találkozásnak az eredménye lett hamarosan megszülető kislányom oroszlánnyuszija (amit elvileg három éves koráig úgysem használhat, nem tudom, hova siettem). 33 darabból lett összerakva, ha nem számolom a szemét meg az orrát, ami alá varrtam egy gyöngyöt, hogy kicsit kiemelkedjen. A fotók hagynak némi kívánalmat maguk után, de a lényeg azért látható:



2014. május 16., péntek

Teherbeesési tippek

Ezer éve (de legalábbis mióta sikerült teherbe esnem) készülök megírni ezt a bejegyzést. Nem mintha olyan profinak érezném magam a témában, de saját türelmetlen és olykor kilátástalannak tűnő várakozásom alapján úgy hiszem, minden tipp jól esik ilyen időkben a leendő kismamáknak (a kispapás oldalt sajnos nem tudom képviselni). Van ugyanis, hogy látszólag semmi oka nincs annak, hogy késik a gyermekáldás, mégis várni kell. Ilyenkor lép életbe a "segíts magadon, Isten is megsegít" elve. Íme az én tippjeim a várakozás idejére, amik nálam működni látszottak:

Diéta
Kerüld a cukrozott ételeket/italokat (az alkoholt is), a finomlisztet, és mindent, amiben mesterséges adalékanyagok vannak. Iszonyat erőket öl a szervezeted abba, hogy az ezekkel felborogatott hormonháztartásodat egyenesbe hozza. Tehermentesítsd magad a terhességhez :) Azt is fontosnak tartom emellett, hogy soha ne éhezz. Egyél sokszor keveset, rágcsálj zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat, készíts főzelékeket, leveseket, élj jól.

Víz
Igyál legalább két liter vizet naponta. Komolyan.

Alvás
Én már egy ideje munkanélküli voltam, amikor jött a baba, úgyhogy nem okozott problémát, hogy kipihenjem magam előtte, mégsem akarok elfeledkezni azokról, akik nem tudják rendesen kialudni magukat a munkájuk mellett. Szerintem logikus, hogy ezeket az alapvető szükségleteit kielégítsük a testünknek, mielőtt azt várnánk, hogy újabb terheket vegyen magára. Ha nem vagy jó alvó, sétálj egyet lefekvés előtt, szellőztess ki, húzz zoknit a lábadra, ha fázik, kérd meg a párod, hogy masszírozzon meg, feküdj le akkor is, ha nem vagy álmos, próbálj meg mindent, hogy legalább esélyed legyen 8 órát aludni. Ha van lehetőséged, aludj napközben is, amikor úgy érzed, jólesne. Rám ez mondjuk nem volt jellemző, inkább azoknak javaslom, akik egyszerre nem tudnak 8 órát aludni.

Napvitamin
Napi 2000 NE D3-vitamin, főleg, ha irodában dolgozol, napot csak hétvégén látsz vagy tél van. Én 4000-t szedtem, igaz, csak pár hónapig, nem tudom, hogy hosszú távon ennyivel túl lehet-e adagolni magunkat.

Akupunktúra
Nagyjából két hónapja jártam akupunktúrára, amikor pozitív lett a teszt, és biztos vagyok benne, hogy közrejátszott. Amúgy az akupunktúrának rendkívül hatékony meditációs/relaxációs hatása is van, amit szintén fontosnak tartok, ezért hajlok rá, hogy jó alternatívái lehetnek egyéb ilyen technikák is (pl. jóga).

Meleg végtagok
Ezt az akupunktőröm mondta, és szeretném továbbadni: fokozottan figyelj rá, hogy ne fázzon a kezed, lábad.

Tea
A ciklus első felében málnalevelet, a második felében palástfűteát ittam reggelente, éhgyomorra, porcelánszűrővel (állítólag nem jó, ha fémmel érintkezik a tea). Bár az is igaz, hogy az előző ciklus alatt meg végig málnalevelet, mert ki akartam próbálni a hatását. Hamarabb jött meg. Talán a tea miatt, talán nem.

Házasság
Tudja a fene, kinél mit indít be egy egyszerű ünnepnap (és az azzal járó figyelemelterelés), de nekünk bejött.

Sütőtök
Valószínű, hogy ennek tényleg semmi köze nem volt a szerencsénkhez, de tény, hogy akkoriban minden héten volt sütőtök az asztalon.

Menstruációs naptár
Fogalmad sincs, mikor ovulálsz? Figyelj kicsit magadra! Vezesd a ciklusaidat, figyeld a tested változásait, és ha nem vagytok olyan szaporák, mint a nyulak, időzítsetek. Okostelefonra amúgy nagyon jó menstruációs naptárakat lehet már letölteni.

Stabil tervek
Ne várjatok a babára! És most nem arra gondolok, hogy ne várjátok, hanem hogy a döntéseitekkel ne várjátok meg. Nekünk két ilyen pont is volt az életünkben, ami kicsit instabillá tette a jövőt. Az egyik, hogy ha hamarabb jön a baba, korábbra kell hozni az esküvőt, a másik, hogy ha jön a baba, el kell költözni. Az esküvőt, mint írtam, a mi babánk megvárta, és azt is, hogy eldöntsük, hová költözünk, amint teherbe estem.

Szerelem
A gyermekvállalás, akkor is, ha nem jön a baba, (normális esetben) összekovácsolja a párokat, és testileg, lelkileg közelebb kerülnek egymáshoz a felek. Hiszen egyedül a párunk az, akivel ezt a babát ugyanúgy várjuk, ő az, aki igazán megért minket, ha eltörik a mécses, és ő az az ember is, akiből szeretnénk egy (többé-kevésbé) ugyanolyat, csak kicsiben :) Élvezd, hogy megtaláltad életed szerelmét és használjátok ki ezt a kis időt, amit még kettesben kell eltöltenetek. Figyeljétek, tanuljátok, szeressétek egymást. Valahol igazat adok Vonnegutnak, "Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.", ugyanakkor emberi tisztességből szerintem ritkábban születnek babák.

Az élet szép
Mikor várandós lettem, már egy ideje beszélgettem a kisbabámmal. Az életről meséltem neki, kedvcsináló gyanánt, arról, hogy milyen klassz dolgok vannak itt a Földön, és mennyire izgalmas és szép élete lesz, ha odafigyel ezekre. Felhívtam a figyelmét mindenfélére, ami eszembe jutott; egy szép felhőre, egy finom falatra, egy jó barátunkra - mindenfélére, ami engem akkor örömmel töltött el, és amivel majd neki is alkalma lesz megismerkedni, ha megszületik. Úgy tűnik, sikerült is meggyőznöm őt.

Egy év
Sok helyen olvasni, és sajnos csak megerősíteni tudom, hogy ha egy évet várat magára a gyermekáldás, az még teljesen normális dolog, ne rohanjatok a meddőségi klinikára. Ha az orvos szerint egészségesek vagytok, még akkor is kellhet idő, hogy testileg-lelkileg átálljatok az új tervre, na meg a sorsnak is kell egy kis teret engedni. Így utólag könnyű ezt mondanom, de örülök, hogy pont most, pont így lettem várandós. Sokat tanultam magunkról/magamról a várakozás ideje alatt, az pedig külön jó érzés, hogy nyári gyermekünk lesz :)

2014. május 13., kedd

Az év háttérképe

Kicsit korainak tartjátok kihirdetni az év akármijét? Hát nem az!

Nagy méretben (2900x1592) letölteni innen lehet. Az elkövető feltehetően Koji Terunuma, bár én Hiro Isono egyik galériájában találtam, a szignó miatt hajlok rá, hogy tévesen került oda.


2014. április 25., péntek

Almás-fahéjas zabkása

3 dl tej
1 db alma
125 ml lágy zabpehely
1 kk fahéj

Ha felforrt a tej, beletesszük a meghámozott és felkockázott almát, a zabpelyhet és a fahéjat. Addig főzzük, amíg el nem készül (azaz elég nyálkás nem lesz).
Ízlés szerint 1-2 teáskanál mézzel lehet édesíteni.

Mi ezt ketten esszük reggelire, de utána tízóraizunk is!

2014. április 4., péntek

Libling!



Sajnos fogalmunk sincs, mi ez, vagy hogy működik, de az átjött, hogy válaszolni kell egy csomó kérdésre. 
És ki ne szeretne kérdésekre válaszolgatni?! 
Színkódok: 
Bence 
Fruzsi 

1. Van olyan híres ember, aki szerinted nagyon igazakat mondott, és gyakran idézel tőle?
Nincsen ilyen híres ember, bár gyakorlati hasznát látom egynémely velős idézet megtanulásának, amelyet egy-egy beszéd alkalmával elő lehet venni.

2. Követsz valamilyen videobloggert?
Nem, és talán a Hollywood Hírügynökség az egyetlen videóblog, amit ismerek, de elég rendszertelen a kapcsolatom vele.

3. Humorosnak tartod Magad?
Ez nagyon cseles kérdés, valójában inkább az lenne a fontos, hogy mások humorosnak tartanak-e.

4. Reál vagy humán beállítottságú vagy?
Ez meg olyan pályaválasztós kérdésnek tűnik, leginkább a kettő keveréke vagyok, mert általában jól esik mind a két területen mozogni.

5. Van olyan tanárod, akire felnézel/tiszteled/kedveled?
Ebből a kérdésből egészen egyszerűen kinőttem, de múlt időbe téve a középiskolai osztályfőnökömet (Kovács Gábor, JAG) emelném ki.

6. Milyen országba utaznál szívesen?
Főleg oda vágyom, ahol már voltam; Prágaországba, Párizsországba, Olaszországba... 
Azt hiszem, minden országba, de ez persze nem jelenti azt, hogy egy családi nyaralás esetén labdába rúghat Azerbajdzsán. Bocs, kedves azerbajdzsánok, de ez van...

7. Rajongója vagy valamilyen hírességnek?

Remélem, nem.

8. Milyen körülmények között szeretsz írni?
Ha van ihletem. Ez elég fontos kritérium. Van az az írónő, aki gondoskodik róla, hogy legyen neki, de én sajnos még nem vagyok ennyire profi. Különben írnék. 
Flow-ban szeretek írni, az pedig elég sokféle körülmény között beálló állapot.

9. Mit szeretnél elérni egy éven belül?

Szép szülést, gondtalan babázást. 
Több szabadidőt, mármint olyan időt, amikor nem azért kell csinálni dolgokat, mert kell, hanem mert jó. Ez lehet munka is persze, főleg új dolgok kitalálása, de a prioritások most erősen változni fognak.

10. Nézel valóságshow-kat (őszintén!)?

Azok olyan tévés dolgok? Akkor nem...

11. Melyik nyaralásod volt eddig a legemlékezetesebb?

Ó, egyértelműen amikor elstoppoltam Barcelonáig meg vissza! 
A legutóbbi, arra emlékszem a legjobban. De amúgy a nyaralás mostanában a szép hosszú nyarak apró momentumaiból adódik össze, nem egy adott időpontban történő elutazásból.

12. Mióta blogolsz?
2007-nek tűnik az év, aztán voltak kisebb-nagyobb szünetek persze... 
2008.

13. Mit csinálsz szabadidődben?

Olvasok, filmet nézek és sokat eszem főként. Nem tűnik túl izgalmasnak, pedig az. 
Ööö...

14. HTML kódos design vagy blogsablon?

Alapértelmezett. Illetve saját fejlesztés, ha igazán blogolásra adnám a fejemet.

15. Mit tennél, ha megnyernéd a lottót?
Egy részét elosztogatnám a családban, illetve még van néhány barátunk is, akik tudom, hogy okosan tudnák felhasználni. Aztán egyszer csak mi is elkezdenénk építkezni, de nem azonnal, mert a baba érkezéséig inkább ide-oda utazgatnék, pihennék, vásárolgatnék szívem szerint, meg belaknám ezt a lakást, ha már egyszer megvettük :) Hát igen, a hitelt is kifizetném belőle. Biztos, hogy sokkal többet költenék "alapvető" élelmiszerekre, nem sajnálnám megvenni mindenből az egészségesebbet és többet. A befektetés részét Bencére bíznám, bár valószínűleg megvenném a kék csempés házat az Astorián (meg még néhány romosabbat, amibe jártamban-keltemben beleszeretek) és felújíttatnám valamilyen kulturális és szociális székesegyháznak. Ó, és elmennék fogorvoshoz. 
Azt hiszem, kicsit jobban elgondolkodnék azon, hogy mely dolgokat érdemes megtartani az életemben és mely dolgoktól lenne érdemes megválni. És remélem, hogy ez utóbbiból minél kevesebb lenne, mert alapvetően boldog vagyok lottónyeremény nélkül is.

16. Mivel foglalkozol/szeretnél foglalkozni iskola után?

Hogy a gyerekek minél hamarabb letudják az iskolai kötelezettségeket, és tudják élvezni a gyerekkorukat. (Tudom, hogy nem ezt kérdezted, de akár így is lehet érteni.)

17. Mi volt életed eddigi legfelejthetetlenebb pillanata?
Nem jut ilyen az eszembe. Alapvetően könnyen felejtek, felejthetetlennek nevezni egy pillanatot enyhén szólva is képmutatás lenne a részemről. De azért a fontosabb szép emlékeket igyekszem megőrizni. 
Azt hiszem, ha egyet is kiemelnék közülük, a többi megsértődne.

18. Ki a példaképed (Bármiben.)?
Úgy érzem, olyan emberek vesznek körül, akikről el tudom mondani, hogy valamit jól csinálnak, így példaként is szolgálhatnak ezen a területen. A példakép azonban olyan távolságtartó kifejezés, nem passzol ezekbe a viszonyokba igazán.

19. Mi a kedvenc helyed Magyarországon?
Budapest-rajongó vagyok, de persze nem okozott gondot elköltözni a városból, és talán jobban is értékelem így, hogy nem töltöm ott minden időmet. De felettébb klassz helyen lakunk most, nem tudom elképzelni, hogy mikor és mire cserélném el.

20. Mit szeretnél elérni 5 év múlva?
Mármint a következő öt év alatt? A betervezett három gyermekünket megszülni és szépen nevelgetni :) 
Ezt inkább egy hosszabb házi feladatnak fogom fel, és majd igyekszem nem elfelejteni, hogy gondolkozzam erről.

21. Mit jelent számodra a Boldogság?
Az a felhőtlen túláradó (olykor végtelenül nyugodt, olykor halványan remegő) érzés, mint amikor süt a nap, vagy egy viszonzott szerelem. 
Azt hiszem, nálam is a végtelen nyugalom a kulcsszó.

22. Gondolkoztál már azon, milyen néni/bácsi szeretnél majd lenni? (És milyen?)

Eddig nem. 
Csinos, kedves, vicces, gazdag. Elég gazdag ahhoz, hogy minden évben eljussak külföldre nyaralni. És olyan szerelmes, mint most. Valamint isteni szakács, egy olyan házzal, ahonnan senki nem akar hazamenni, olyan otthonos és nyugodt és veranda. Sok virággal. 
Nem. Kérem a következő kérdést.

23. Szerinted mi az a könyv, amit kár lenne 14 éves kor alatt kihagyni?

Az a néhány, ami eszembe jutott, ahhoz egy 12 éves is nagy, kell hozzá a gyermeki tudatlanság és végtelen idő. Gondolok itt mesékre, böngészőkre, ismeretterjesztő könyvekre. Na meg a mitológiai enciklopédiára. 
Most elsőként a Leviatán-trilógia jut eszembe.

24. Hogyan fejeznéd be a következő mondatot: Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de...

Nagy Bence felesége vagyok!!
...lassan kezd benőni a fejem lágya, ezért öt év múlva majd azt tudom mondani, hogy még éppen tart ez a folyamat...

25. Most hány évesre mondod, hogy középkorú? És kamaszként hány évesre mondtad?
Most 50 fölött, de azért ezt embere válogatja. Kamaszként ez a határérték 40 volt :)
Azt hiszem, nem használom ezt a szót, talán éppen ezért, mert sokaknak mást jelent.

26. Milyen volt az első saját szobád? Mit szerettél benne a legjobban?

A ház legnagyobb, legfényesebb, legmelegebb szobája, ahonnan a legmesszebb lehetett ellátni. A legjobb az volt benne, hogy ki lehetett ülni az ablakba.
Soha nem volt saját szobám. Mindegy, hogy hol, de valakivel mindig osztoztam rajta, és azt hiszem, egy cseppet se bánom ezt.

2014. április 3., csütörtök

Zsiráfos lasagne

Bokros teendőink közepette néha szakítunk időt olyan fontos dolgokra is, mint a lasagne készítés - szigorúan házi tésztából. A házi tésztából pedig mindig van esedék, amit megfelelő formagyűjteménnyel az ember igazából bármire felhasználhat :)

Ez egy zöldséges változat, akartam receptet is mellékelni hozzá, de végül képtelen voltam követni a folyamatokat. Ennyit sikerült fotódokumentálnom - ezek kerültek a raguba (a gombának csak a fele, meg egy fél doboz paradicsompüré): 


2014. február 11., kedd

Málna

Vannak kérdések az életben, amelyekre előbb-utóbb tudni kell a választ mindenkinek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pusztán csak olyanokra, mint hogy mi a kedvenc könyved, zenéd, színed... Én a napokban jutottam el odáig, hogy megtudjam a választ a kedvenc gyümölcsöm kérdésére. A málna az. A málna.

2014. február 9., vasárnap

A tavalyi év nagy filmélményei - a női oldal összefoglalója

Mivel Bence nem vezeti olyan akkurátusan az IMDb-n a megnézett filmek listáját, mint én, attól tartok, tőle nem is számíthatunk hasonló összefoglalóra.

A tavalyi évből hat filmet és egy sorozatot kell kiemelnem, ezek pedig a következők:

A Robinson család titka (készült: 2007, megnéztük: 10 hónapja)

Ez egy egészen tökéletes kis animációs film, mindenkinek szeretettel ajánlom. Van benne időutazás, mélylélektan, dinoszaurusz, éneklő békák. Csak szeretni lehet.

Kapj el, ha tudsz (készült: 2002, megnéztük: 10 hónapja)

Azt hiszem ez a film már klasszikusnak számít, nekem mégis úgy rémlik, hogy csak részleteiben láttam eddig. Amúgy meg Oscart DiCaprionak!

A remény rabjai (készült: 1994, megnéztük: 10 hónapja)

Bizony, az egy ütős időszak volt :) Ez a film is kötelezően ajánlott, gondolom, rajtam kívül már mindenki látta, így nem is kell bemutatnom :)

Az öt legenda (készült: 2012, megnéztük: 11 hónapja)

Ezzel nem késtünk sokat, az első trailer óta nagyon vártam, hogy láthassam. Csodaszép animációs film a gyermeki hitről, kicsit amerikai, ami csak azért baj, mert nálunk a gyerekek nem igazán ismerik a Fogtündért vagy épp Fagy Jankót, a Télapónak pedig teljesen más a feladatköre, mint odaát. Sebaj, azért érdemes.

Aludj csak, én álmodom (készült: 1995, megnéztük: 1 hónapja és 11 hónapja)

Muszáj kiemelnem, ha kétszer is képes voltam megnézni egy éven belül. Régebben ugyan szerintem ebből is láttam már részleteket, de nem sok minden rémlett, az is rosszul. A főszereplők szeretnivalóak, az egész film nagyon édes és karácsonyi. Az utolsó mondatot természetesen itt is sikerült olyan casablancásan félrefordítani, ráadásul egy tökéletesen pótolható cím kedvéért, de sebaj. Nem kell vele foglalkozni.

Jóbarátok (elkészült: 2004, végére értünk: 11 hónapja)

Hát eljutottam idáig, végignéztem a teljes sorozatot! A legtöbb rész legtöbb részletét persze már láttam korábban, de ez akkor is nagy tartozás volt. A legjobb a kategóriájában, akárhogy is erőlködnek.

Hisztéria (készült: 2011, megnéztük: 12 hónapja)

Nem akarom túldicsérni, csak nézzétek meg, jó lesz. Mókás, kedves, és még története is van.

Ajánlanátok ti is? Ne fogjátok vissza magatokat! 

Nagyon piros téli gyümölcssaláta

Emlékeim szerint:

250 dkg fagyasztott málna
3 alma
2 narancs
3 kiwi
2 banán

Az érdekessége, hogy a málna az olvadás során mindent befog pirosra, még a kiwit is, valamint, hogy melegítve is nagyon finom :)

Kép nem készült, elfogyott egy este alatt.


2014. január 20., hétfő

Macskanyugtató

Elköltöztünk szeretett albérletünkből, és velünk költözött szeretett macskánk is. Mivel ő meglehetősen rosszul viseli mind a hordozóját, mind a hordozást, valamint a külvilágot is (legutóbb konkrétan sokkot kapott mindezektől), úgy döntöttünk, ezt a problémát az állatorvosra bízzuk. Az állatorvos pedig azt mondta, hogy dehogy fog ő injekcióstul kivonulni a lakásunkhoz, menjünk be hozzá, ad nekünk pár száz forintért egy kis adag kenőcsöt, amit csak rá kell kenni a macska orrára, onnan le fogja nyalni (a macska), aztán pedig csak idő kérdése, és vihetjük, ahová szeretnénk. Mi tagadás, megkönnyebbültünk.
Bence el is ment az orvoshoz, 600 forintért kaptunk annyi Sedalint, hogy még két-három költözést simán végig tudnánk csinálni vele, majd beraktuk a hűtőbe (a kenőcsöt).
A következőkben a Sedalin macskákra gyakorolt hatását szeretném ismertetni, hátha valakinek hasznára lesz.
Kinyomtam egy borsónyit (ennyi ugyanis az adag) az ujjamra, gondolván, hogy majd gyorsan az orrára kenem, és túl is vagyunk az egészen. Sajnos kiderült, hogy szánalmasan lassú állat az ember. Mialatt az én ujjam sebesen (de nem ijesztően) közelített a pihengető macska orra felé, a macskaorr szagot fogott, a macska felpattant, és mire az ujjam odaért volna, már ott se volt. Ezután az erőszakosabb "te lefogod, én bekenem" módszer mellett döntöttünk, de ezzel a módszerrel sem sikerült elég kenőcsöt rákennünk, úgyhogy következett a mancsa. A doki tippje volt, hogy onnan is lenyalja, mi pedig logikusnak találtuk. Amire nem gondoltunk, hogy a szőrébe sokkal jobban beivódik majd, és miután kijózanodik, még kétszer be fog tompulni a mancsára ragadt kenőcstől, hiába töröljük le nedves ronggyal. Lényeg a lényeg, a szer hatott. A belső szemhéja (?) félig ráhúzódott a szemére, ettől kicsit úgy nézett ki, mintha füvezett volna, a tekintete pedig elhomályosult. Mindamellett egyáltalán nem lett együttműködőbb, ami a költözést illeti, csak sokkal kevesebb energiája maradt a tiltakozásra. Az út alatt szokásával ellentétben nem nyávogott fel két másodpercenként, csak tízpercenként eresztett meg egy-egy rövidebb és halkabb sirámot, főleg amikor döcögősebb volt az út, vagy kanyarodtunk. Ja, és persze be is pisilt, szerintem az ijedtségtől, és nem a szer miatt. A hatás múltával - de még a teljes kijózanodás előtt - tapasztaltuk csak meg, hogy mintha bátrabb lenne, mint szokott, nézelődött az új lakásban, felfedezte a környezetét. Ekkor már nem volt olyan rossz bőrben, és örültem, hogy nem egy sarokban retteg - de az elején a legyöngült, eltompított, kacsázva járó macska szívszorító látvány volt.