2014. január 20., hétfő

Macskanyugtató

Elköltöztünk szeretett albérletünkből, és velünk költözött szeretett macskánk is. Mivel ő meglehetősen rosszul viseli mind a hordozóját, mind a hordozást, valamint a külvilágot is (legutóbb konkrétan sokkot kapott mindezektől), úgy döntöttünk, ezt a problémát az állatorvosra bízzuk. Az állatorvos pedig azt mondta, hogy dehogy fog ő injekcióstul kivonulni a lakásunkhoz, menjünk be hozzá, ad nekünk pár száz forintért egy kis adag kenőcsöt, amit csak rá kell kenni a macska orrára, onnan le fogja nyalni (a macska), aztán pedig csak idő kérdése, és vihetjük, ahová szeretnénk. Mi tagadás, megkönnyebbültünk.
Bence el is ment az orvoshoz, 600 forintért kaptunk annyi Sedalint, hogy még két-három költözést simán végig tudnánk csinálni vele, majd beraktuk a hűtőbe (a kenőcsöt).
A következőkben a Sedalin macskákra gyakorolt hatását szeretném ismertetni, hátha valakinek hasznára lesz.
Kinyomtam egy borsónyit (ennyi ugyanis az adag) az ujjamra, gondolván, hogy majd gyorsan az orrára kenem, és túl is vagyunk az egészen. Sajnos kiderült, hogy szánalmasan lassú állat az ember. Mialatt az én ujjam sebesen (de nem ijesztően) közelített a pihengető macska orra felé, a macskaorr szagot fogott, a macska felpattant, és mire az ujjam odaért volna, már ott se volt. Ezután az erőszakosabb "te lefogod, én bekenem" módszer mellett döntöttünk, de ezzel a módszerrel sem sikerült elég kenőcsöt rákennünk, úgyhogy következett a mancsa. A doki tippje volt, hogy onnan is lenyalja, mi pedig logikusnak találtuk. Amire nem gondoltunk, hogy a szőrébe sokkal jobban beivódik majd, és miután kijózanodik, még kétszer be fog tompulni a mancsára ragadt kenőcstől, hiába töröljük le nedves ronggyal. Lényeg a lényeg, a szer hatott. A belső szemhéja (?) félig ráhúzódott a szemére, ettől kicsit úgy nézett ki, mintha füvezett volna, a tekintete pedig elhomályosult. Mindamellett egyáltalán nem lett együttműködőbb, ami a költözést illeti, csak sokkal kevesebb energiája maradt a tiltakozásra. Az út alatt szokásával ellentétben nem nyávogott fel két másodpercenként, csak tízpercenként eresztett meg egy-egy rövidebb és halkabb sirámot, főleg amikor döcögősebb volt az út, vagy kanyarodtunk. Ja, és persze be is pisilt, szerintem az ijedtségtől, és nem a szer miatt. A hatás múltával - de még a teljes kijózanodás előtt - tapasztaltuk csak meg, hogy mintha bátrabb lenne, mint szokott, nézelődött az új lakásban, felfedezte a környezetét. Ekkor már nem volt olyan rossz bőrben, és örültem, hogy nem egy sarokban retteg - de az elején a legyöngült, eltompított, kacsázva járó macska szívszorító látvány volt.