Összhangzat

Nem is tudom, hogy melyik összetevője teszi végül a Holdfény királyságot ennyire elvarázsoló filmmé, mindenesetre a bevezető zene már érezteti, hogy nem mindennapi alkotással állunk szemben.

Igen, ez a The Young Person's Guide to the Orchestra, Op. 34: Themes A-F. És tényleg a székhez szögezi az embert, ahogyan külön-külön megszólalnak a zenei szekciók, majd összeáll az egész egy hangzattá. Nemrég figyeltem csak fel arra, hogy meg tudom különböztetni egymástól egy szimfonikus zenekar összes hangszerét, pedig soha nem treníroztam magamat erre.

Néhány szó a TED-ről

A TED lényegében egy konferenciasorozat, mottója - durva fordításban: "gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni" - sikerrel foglalja össze a célját. Talán annyi még a hozzáfűznivaló, hogy ezeknek a gondolatoknak bele kell férniük 18 percbe - ugyanis összesen ennyi ideje van az előadónak átadni valamit a hallgatóságnak. A ted.com oldalon bárki ingyenesen megtekintheti ezeket az előadásokat, és hála a szabad feliratozhatóságnak, már több mint 1000 videóhoz van az oldalon magyar felirat is.

Kedvcsinálónak néhány személyes kedvencem, amik hirtelen eszembe jutottak:
- Az oktatásról.
- A kreativitásról.
- A stresszről.
- A méhekről.

Hűség

Fa

Új telepesek

Több mint egy hete írtam a Colonization című játékról, amelynek a folyatására mintegy 14 évet kellett várni. Illetve nem is kimondottan folytatás a Civilization IV: Colonization, hanem inkább egy remake. Régi játék új köntösben. Persze mindezt csak kissé bizonytalanul jegyzem meg, ugyanis ez utóbbival egyáltalán nem játszottam, noha a látványvilágára nem lehet panasz.(A http://www.colonizationfans.com oldalon jó pár képernyőkép megnézhető az eredeti és az új játékról.)

Valójában éppen a látvány az, ami leginkább visszatartott idáig. Túl sok a részlet, túlságosan is valósághűek az egyes tereptárgyak. Vagyis úgy tűnik, hogy az új játék kevés dolgot hagyna a képzeletemre, márpedig az remek könyveken edződött, így egyszerű pixelrajzokba is képes könnyedén indián harcosokat látni. Szakmai szempontból azonban érdekes lehet: vajon a használhatóság rovására mennek-e a grafikai megoldások? Talán egy próbát megér majd...

Mindennapi kenyerünk (élesztő- és cukormentesen)

25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
5 tk. mag (pl. lenmag, szezámmag, tökmag)
3 ek. olivaolaj
1,5 dl langyos víz
1 tk. só
0,5 tk. szódabikarbóna

A hozzávalókból összegyúrás után kicsit ragacsos tészta lesz. A teflonos tortaformát kis olívaolajjal kikenem, belenyújtom a tésztát, majd előmelegített sütőben 220°C-on kb. 15 perc alatt megsütöm. Az eredmény egy lapos, de még így is könnyen kettévágható lepény (a képen láthatóak a fél szeletek is).

Minimál

Webre fejlesztek, ezért nem meglepő, hogy Linuxot használok, de persze az talán már elgondolkodtató lehet, hogy miért is a kicsit egzotikusnak számító Crunchbang mellett döntöttem. Na ezért:

Így néz ki a képernyőm bejelentkezés után. Sehol ikonok, semmi szín, tulajdonképpen csak egy "fehér" lap, amelyen elkezdhetek dolgozni. A sallangmentesség pedig ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy piszok gyors tőle a rendszer. A minimalista felület eléri azt, amit más rendszerrel nem sikerült: rend van az asztalomon. Ugyanis egyszerűen nem lehet rendetlenséget rakni rajta, és végeredményben ez sem egy utolsó szempont...