Málna

Vannak kérdések az életben, amelyekre előbb-utóbb tudni kell a választ mindenkinek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pusztán csak olyanokra, mint hogy mi a kedvenc könyved, zenéd, színed... Én a napokban jutottam el odáig, hogy megtudjam a választ a kedvenc gyümölcsöm kérdésére. A málna az. A málna.

A tavalyi év nagy filmélményei - a női oldal összefoglalója

Mivel Bence nem vezeti olyan akkurátusan az IMDb-n a megnézett filmek listáját, mint én, attól tartok, tőle nem is számíthatunk hasonló összefoglalóra.

A tavalyi évből hat filmet és egy sorozatot kell kiemelnem, ezek pedig a következők:

A Robinson család titka (készült: 2007, megnéztük: 10 hónapja)

Ez egy egészen tökéletes kis animációs film, mindenkinek szeretettel ajánlom. Van benne időutazás, mélylélektan, dinoszaurusz, éneklő békák. Csak szeretni lehet.

Kapj el, ha tudsz (készült: 2002, megnéztük: 10 hónapja)

Azt hiszem ez a film már klasszikusnak számít, nekem mégis úgy rémlik, hogy csak részleteiben láttam eddig. Amúgy meg Oscart DiCaprionak!

A remény rabjai (készült: 1994, megnéztük: 10 hónapja)

Bizony, az egy ütős időszak volt :) Ez a film is kötelezően ajánlott, gondolom, rajtam kívül már mindenki látta, így nem is kell bemutatnom :)

Az öt legenda (készült: 2012, megnéztük: 11 hónapja)

Ezzel nem késtünk sokat, az első trailer óta nagyon vártam, hogy láthassam. Csodaszép animációs film a gyermeki hitről, kicsit amerikai, ami csak azért baj, mert nálunk a gyerekek nem igazán ismerik a Fogtündért vagy épp Fagy Jankót, a Télapónak pedig teljesen más a feladatköre, mint odaát. Sebaj, azért érdemes.

Aludj csak, én álmodom (készült: 1995, megnéztük: 1 hónapja és 11 hónapja)

Muszáj kiemelnem, ha kétszer is képes voltam megnézni egy éven belül. Régebben ugyan szerintem ebből is láttam már részleteket, de nem sok minden rémlett, az is rosszul. A főszereplők szeretnivalóak, az egész film nagyon édes és karácsonyi. Az utolsó mondatot természetesen itt is sikerült olyan casablancásan félrefordítani, ráadásul egy tökéletesen pótolható cím kedvéért, de sebaj. Nem kell vele foglalkozni.

Jóbarátok (elkészült: 2004, végére értünk: 11 hónapja)

Hát eljutottam idáig, végignéztem a teljes sorozatot! A legtöbb rész legtöbb részletét persze már láttam korábban, de ez akkor is nagy tartozás volt. A legjobb a kategóriájában, akárhogy is erőlködnek.

Hisztéria (készült: 2011, megnéztük: 12 hónapja)

Nem akarom túldicsérni, csak nézzétek meg, jó lesz. Mókás, kedves, és még története is van.

Ajánlanátok ti is? Ne fogjátok vissza magatokat! 

Nagyon piros téli gyümölcssaláta

Emlékeim szerint:

250 dkg fagyasztott málna
3 alma
2 narancs
3 kiwi
2 banán

Az érdekessége, hogy a málna az olvadás során mindent befog pirosra, még a kiwit is, valamint, hogy melegítve is nagyon finom :)

Kép nem készült, elfogyott egy este alatt.

Macskanyugtató

Elköltöztünk szeretett albérletünkből, és velünk költözött szeretett macskánk is. Mivel ő meglehetősen rosszul viseli mind a hordozóját, mind a hordozást, valamint a külvilágot is (legutóbb konkrétan sokkot kapott mindezektől), úgy döntöttünk, ezt a problémát az állatorvosra bízzuk. Az állatorvos pedig azt mondta, hogy dehogy fog ő injekcióstul kivonulni a lakásunkhoz, menjünk be hozzá, ad nekünk pár száz forintért egy kis adag kenőcsöt, amit csak rá kell kenni a macska orrára, onnan le fogja nyalni (a macska), aztán pedig csak idő kérdése, és vihetjük, ahová szeretnénk. Mi tagadás, megkönnyebbültünk.
Bence el is ment az orvoshoz, 600 forintért kaptunk annyi Sedalint, hogy még két-három költözést simán végig tudnánk csinálni vele, majd beraktuk a hűtőbe (a kenőcsöt).
A következőkben a Sedalin macskákra gyakorolt hatását szeretném ismertetni, hátha valakinek hasznára lesz.
Kinyomtam egy borsónyit (ennyi ugyanis az adag) az ujjamra, gondolván, hogy majd gyorsan az orrára kenem, és túl is vagyunk az egészen. Sajnos kiderült, hogy szánalmasan lassú állat az ember. Mialatt az én ujjam sebesen (de nem ijesztően) közelített a pihengető macska orra felé, a macskaorr szagot fogott, a macska felpattant, és mire az ujjam odaért volna, már ott se volt. Ezután az erőszakosabb "te lefogod, én bekenem" módszer mellett döntöttünk, de ezzel a módszerrel sem sikerült elég kenőcsöt rákennünk, úgyhogy következett a mancsa. A doki tippje volt, hogy onnan is lenyalja, mi pedig logikusnak találtuk. Amire nem gondoltunk, hogy a szőrébe sokkal jobban beivódik majd, és miután kijózanodik, még kétszer be fog tompulni a mancsára ragadt kenőcstől, hiába töröljük le nedves ronggyal. Lényeg a lényeg, a szer hatott. A belső szemhéja (?) félig ráhúzódott a szemére, ettől kicsit úgy nézett ki, mintha füvezett volna, a tekintete pedig elhomályosult. Mindamellett egyáltalán nem lett együttműködőbb, ami a költözést illeti, csak sokkal kevesebb energiája maradt a tiltakozásra. Az út alatt szokásával ellentétben nem nyávogott fel két másodpercenként, csak tízpercenként eresztett meg egy-egy rövidebb és halkabb sirámot, főleg amikor döcögősebb volt az út, vagy kanyarodtunk. Ja, és persze be is pisilt, szerintem az ijedtségtől, és nem a szer miatt. A hatás múltával - de még a teljes kijózanodás előtt - tapasztaltuk csak meg, hogy mintha bátrabb lenne, mint szokott, nézelődött az új lakásban, felfedezte a környezetét. Ekkor már nem volt olyan rossz bőrben, és örültem, hogy nem egy sarokban retteg - de az elején a legyöngült, eltompított, kacsázva járó macska szívszorító látvány volt.

Új lakónk

Nászutunk alkalmával Bécsbe is kivonatoztunk, és mint minden valamirevaló turista, vettünk egy kis szuvenírt magunknak. A Schmetterlinghaus (Lepkeház) ajándékboltjában találtunk rá erre a kis falatnyi gyűrött szárnyú plüssdenevérmágnesre (die Fledermaus, nem das Batling), és mivel az ott posztoló hölgy szerint a Schmetterlinghausban nincsenek denevérek, megvettük a denevért, és távoztunk is.

A denevéreket nagyjából azóta szeretem, hogy berepült hozzánk egy, és úgy kellett az én hős vőlegényemnek (aki azóta a hős férjem lett) kiterelnie egy hatalmas lepedővel.

Meg emiatt is:

"Judy mesélte, hogy a tündérek denevéreken repülnek."

Lucy Maud Montgomery: Ezüst Erdő úrnője

A házitésztánkról

Végre beüzemeltük a tésztagépünket (ezúton is köszönet érte Ildinek és Lacinak), és már első alkalommal sikerült igen gyorsan ízletes ebédet összehozni vele, így minden bizonnyal állandó kedvence lesz konyhánknak a házitészta.

A gép leírása persze "olaszosan" teljesen más arányokat ír, mint akár a Wikipédia, ugyanis ez utóbbi igen kerek számokat használ: például a tagliatelléhez 100 gramm lisztet és 1 tojást kell összegyúrni.

Amit mi készítettünk, annyiban tér el a spagettitől, hogy nem kerek a keresztmetszete, és tojás is szerepel a receptben. Vagyis talán spaghetti alla chitarra, legalábbis frappánsabb olasz nevet nem találtam ehhez a fajtához. És raktunk bele egy kis olívaolajat és sót is. (A képeken sima lisztből készül tészta látható, egy adagot ugyanis az eszköz gépzsírtalanításához kellett megcsinálni, ez utána ment a kukába, magunknak meg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készítettünk egy újat.)

Biztos vagyok benne, hogy tésztás kalandjainknak ez még csak a kezdete, ugyanis már most a házi lasagnén töröm a fejemet...

A cukor-, liszt- és keményítőmentes, banános csokipuding története

Amikor még ettem cukros süteményeket, sütöttem egy olyan muffint, aminek a tésztáját elő kellett főzni. Egész pontosan a tojást kellett belefőzni, és ettől olyan selymes krém lett a tésztából, hogy az embernek el is ment a kedve attól, hogy megsüsse, inkább bekanalazta volna az egészet helyben. Ma reggel eszembe jutott ez a recept, ugyanis van néhány vaníliarúd a konyhában, és arra gondoltam, egy kis vaníliás tej krémmé főzve tojással igazán nem lehet olyan rossz desszert. Aztán az egészet elfelejtettem.
Este banánturmixot készítettem (tojással), és hirtelen ötlettől vezérelve kakaóport is raktam bele, majd a habos, hideg turmixokat beraktam a mikróba, hogy finom banános forrócsoki legyen belőlük.
Nem az lett. Finom, banános csokipuding lett. A tej mennyisége miatt egy kicsit híg, ezért még kísérleti fázisban van a projekt, de egyértelműen kijelenthetem: működik.