2018. június 1., péntek

A nagy rendrakás - 50. és egyben utolsó (ugyanakkor nem utolsó) nap

Nem adtam fel! Ugyanakkor de, feladtam.
Az a nagy helyzet, hogy már azt is képtelen vagyok felidézni, mi volt az az ötvenedik dolog, amit még megcsináltam, mielőtt végképp eleresztettem volna a gyeplőt.
De fogom még csinálni, csak nem így, mert mostanra már az eddigiek fenntartásával is küzdök, plusz a torna, plusz az élet úgy általában, és akkor még erről az agyrohasztó kánikuláról nem is beszéltem.

Random jó dolgok:
Tegnap megjött az új mérlegünk, és én még soha életemben nem mértem magam rendszeresen, pláne nem digitális mérleggel, szóval ez most nagyon izgalmas nekem. Fél kilót híztam tegnap óta :D Sajnos nem ez a helyes irány, de hát még ez is tök érdekes :D
Ma Pesten jártunk, és ha már, Julival elmentünk a Margit-szigetre (villamossal, bizony), amíg a fiúk aludtak... az jó anya-lánya program volt. Dunát meg szökőkutat néztünk, kekszet ettünk, és elbújtunk egy fa mögé a zuhé elől.

2018. május 23., szerda

A nagy rendrakás - 49. nap, takarítókendők

Eltűntem most egy kicsit, mert hétfőn sütöttünk egy isteni zöldséges lasagne-t, és padlizsánaprítás közben felvágtam az ujjam is. Most kezdek visszatérni normál üzemmódba.

Egyébként egy dolgot megtettem, amire rég próbáltam rászánni magam. Kirámoltam a vécépolcon halmozódó takarítós rongyokat (itt landolt kb. az összes lyukas zoknink), fogkeféket, gumikesztyűket, és kiválogattam azt a reális mennyiségűt, amire még lehet, hogy valaha szükségünk lesz. Ez most egy cipősdoboznyi. Ég és föld a különbség.

Egyébként kezdek kifogyni az ötletekből, lehet, hogy jegyzeteket kellene készítenem. Bár azt tudom, hogy ott vannak bizonyos fiókok meg bizonyos polcok, de azokat meg fel kellene valahogy osztani, mert egyszerre túl sok. Hm-hm, izgalomhegyek tornyosulnak előttünk.

2018. május 18., péntek

A nagy rendrakás - 45-48. nap, konyhaszekrények

Ez van, ellustultam. De még mindig nem adom fel! :) Ma bepótoltam, amivel elmaradtam, 4 nagy konyhaszekrényt is átnéztem, és nem állítom, hogy most aztán minden csodás, de lett egy csomó hely, és tudom, hogy hol mi van. Persze eddig is azt hittem, hogy tudom :D
A hetem egyébként a következőként telt: kedden lábmasszázson voltam, ami már nagyon kellett, szerdán Bence tudott dolgozni, ami nem rossz így GDPR előtt egy héttel, csütörtökön torna volt, ami után egész nap pörögtem, meg beiratkoztunk az oviba, ma pedig szarvasos-tulipánfásat kirándultunk, és végre fogorvoshoz is eljutottam.
Holnap állatkert, ne várjatok!

2018. május 14., hétfő

A nagy rendrakás - 42-44. nap, kártyás doboz, varrás és új lepedők

Pénteken Bencének szülinapja volt, így azt kivettük szabadnapnak. Én délelőtt jógán voltam, ami nagyon jól esett, délután pedig sikerült felvázolnom a régóta tervezett képregényem első oldalát Bencének meglepetésként. Hogy mikor lesz belőle bármi is, jó kérdés, de jó volt érezni, ahogy beindultak a folyamatok az agyamban.

Szombaton vendégeink jöttek, ezért aztán délelőtt elbicikliztünk a zöldségeshez, és kiglancoltuk a lakást. Szép lett, és azóta is szép, így én igencsak meg vagyok elégedve magunkkal mostanában minden áldott nap. Ja, és megragasztottam a fa kártyás dobozt, amit már rég megtehettem volna, mert nem telt semmibe.

Vasárnap a szüleim jöttek át ebédre, így aztán egész délelőtt hajtogattam meg rendet raktam az előző napi mulatság után, alvásidőben meg főztünk. Jól sikerült :) Aznap nem csináltam semmit itthon, így aztán most nekilátok varrni, ugyanis kupacban állnak már a lyukas meg szabnivaló ruhadarabok, amik még simán menthetőek. Vagy hamarosan ki fog derülni, hogy nem :)

Ma ismét az Ikeában voltunk, már kezdem magam otthon érezni náluk... Feladtam a lepedők újjá varázslására irányuló próbálkozásaimat, és vettünk újakat. Meg egy mini orángutánt is Julinak, és olyan boldog vele. Örül, mint majom a majmának. Illetve két könyvet is kiraktam, mert kezd fogyni a hely a könyvespolcon, így aztán rákényszerültem, hogy elkezdjem egyesével átnyálazni őket, hogy de biztos kell ez ide, amiről már egyszer azt hittem, hogy igen? Hát nem.

2018. május 10., csütörtök

A nagy rendrakás - 40. és 41. nap, a büdös edény és a szennyeshalmok

Tegnap meghoztam egy nehéz döntést, úgyhogy ezért most külön megdícsérem magam. Volt egy büdös edényünk, a részletekbe most ne menjünk bele, kb. egy éve szellőzött a szekrény tetején, de most rájöttem, hogy sosem fogom elhinni neki, hogy nem mérgezi meg a főztömet. Kidobtuk. A grillserpenyőt pedig elajándékoztuk a húgomnak (szettben érkezett, nem igazán vágytunk rá, és kb. sose használtuk), szóval egyből két edénytől váltunk meg most. Éljen a minimalizmus, he-he! Bár az egyiket jó lenne pótolni, de az igazat megvallva, nem nagyon hiányzott az elmúlt egy évben...

Ma pedig amíg mi kirándultunk, Bence elmosogatott. Mindent. Jó, a tepsiket nem, de ezt külön veszem, mert mire hazaértünk, tényleg ragyogott a konyha, a sütőbe meg ne kukucskáljon senki. Ebben az a nagy szám, hogy ilyen utoljára nem is tudom, mikor volt. De még biztos, hogy pár hónappal a mosogatógépkatasztrófa előtt. Mert arra jöttem rá, hogy ha nem ez életünk középpontja, akkor egyszerűen nem megy. Mindenek fölé kell helyezni a mosogatást. Kellene is egy kis házioltár itthonra a mosogatás védőszentjének, vagy ilyesmi.

Tegnap egyébként elég kelekótya napon volt (frászt, az egész hetem ilyen, hétfőn is bénáztam, és ma is egy csomószor elbambultam), de jól haladtunk, békés nap volt, meg voltam vele elégedve. Aszfaltkrétát is szereztünk végre. Este meg nyolckor kidőltem.

Ma meg ugye kirándulni voltunk délelőtt az Erzsébet-parkban a húgomékkel, és ugyan az állatokat nem találtuk meg, de jót tekeregtünk, találkoztunk tűzoltókkal, tudtam főzni, és végre megint tornázni is volt alkalmam. Kicsit mintha kezdenének rendeződni a dolgok. Persze nem hiszem, hogy ez sokáig fog tartani.

2018. május 8., kedd

A nagy rendrakás - 39. nap, babakanalak

Mindig tudtam, hogy nem hiába gyűjtöm a vidámparadicsomos papírtálcákat. Olyan szép a dizájnjuk, hogy nem volt szívem kidobni őket, a gyerekek egyik adag ceruzája is ilyenben van, és most kettőből összeeszkábáltam egy tartót a babakanalaknak, -villáknak, -késeknek. Ezekkel eddig az volt a szörnyű nagy baj, hogy abban a kis maradék lyukban voltak, ami az evőeszköztartó meg a fiók között volt, és folyton becsúszkáltak az evőeszköztartó alá. Na most, hogy hamarosan már egyáltalán nem lesz rájuk szükségünk, megoldottam ezt a problémát is :D

Ma nagyon jól haladtunk mindennel, csak a tornával nem, ami elég baj, de hát istenem. Juli náthás, nem lehet mindent akarni. Most nyugodtan alszik, és ezért vagyok a leghálásabb. A jégesőt megúsztuk, kábé akkor kezdett el esni, amikor felértünk a lakásba. És megjött két várva-várt csomag is, egy gyerekkirakós meg mágnesbetűs, mert Juli nagyon ügyesen tanulja már a betűket, és a 3x3-as kirakóból is kiügyesedett már, meg egy könyv nekem, ami kábé száz éve állt top prioritásban a kívánságlistámon, és csak annyi kellett hozzá most, hogy sérülten érkezzen meg az egyik méregdrága képregény, és a visszatérítés árából vehessünk három másik könyvet még. Ez ám az élet, bizony. És hozzá még Brúnó olyan gyönyörű nyaukat mond már, hogy az ember könnye kicsordul.

A nagy rendrakás - 38. nap - fülpucipálcitartóka

Bocs.
Ezt már rég le akartam cserélni, és most találtam egy mécsestartót, amit mintha erre teremtettek volna. Piros, és nagyon szépen mutatnak benne a fehér pucolók.

Egyébként meg nem adom fel! Ezt elkönyvelem egy jó dolognak a napban. Kicsit kezdenek összecsapni a fejünk fölött a hullámok, nem akarok panaszkodni, elég, ha annyit mondok, hogy téli gumi van a kocsin. De én még mindig hiszek benne, hogy egyszer a végére érünk!

Ma egyébként is elég katasztrofális napunk volt, de mondom a további pozitívumokat:
Elmentünk a nagy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba meglátogatni egy barátunkat, és már az is szuper volt, hogy láttuk, főleg így természetes közegében :D De elvitt minket olyan helyekre is a könyvtáron belül, ahová amúgy tilos, és egyébként az egész egy gyönyörűség volt. Láttunk sárkányokat, kívánságokat teljesítő törpéket, grófkisasszonyt, báltermet, fél tonnás csillárt... szóval nagy hatással volt rám az egész. Ja igen, mert én amúgy eddig mindig csak a kávézóig jutottam.