Új lakónk

Nászutunk alkalmával Bécsbe is kivonatoztunk, és mint minden valamirevaló turista, vettünk egy kis szuvenírt magunknak. A Schmetterlinghaus (Lepkeház) ajándékboltjában találtunk rá erre a kis falatnyi gyűrött szárnyú plüssdenevérmágnesre (die Fledermaus, nem das Batling), és mivel az ott posztoló hölgy szerint a Schmetterlinghausban nincsenek denevérek, megvettük a denevért, és távoztunk is.

A denevéreket nagyjából azóta szeretem, hogy berepült hozzánk egy, és úgy kellett az én hős vőlegényemnek (aki azóta a hős férjem lett) kiterelnie egy hatalmas lepedővel.

Meg emiatt is:

"Judy mesélte, hogy a tündérek denevéreken repülnek."

Lucy Maud Montgomery: Ezüst Erdő úrnője

A házitésztánkról

Végre beüzemeltük a tésztagépünket (ezúton is köszönet érte Ildinek és Lacinak), és már első alkalommal sikerült igen gyorsan ízletes ebédet összehozni vele, így minden bizonnyal állandó kedvence lesz konyhánknak a házitészta.

A gép leírása persze "olaszosan" teljesen más arányokat ír, mint akár a Wikipédia, ugyanis ez utóbbi igen kerek számokat használ: például a tagliatelléhez 100 gramm lisztet és 1 tojást kell összegyúrni.

Amit mi készítettünk, annyiban tér el a spagettitől, hogy nem kerek a keresztmetszete, és tojás is szerepel a receptben. Vagyis talán spaghetti alla chitarra, legalábbis frappánsabb olasz nevet nem találtam ehhez a fajtához. És raktunk bele egy kis olívaolajat és sót is. (A képeken sima lisztből készül tészta látható, egy adagot ugyanis az eszköz gépzsírtalanításához kellett megcsinálni, ez utána ment a kukába, magunknak meg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készítettünk egy újat.)

Biztos vagyok benne, hogy tésztás kalandjainknak ez még csak a kezdete, ugyanis már most a házi lasagnén töröm a fejemet...