2013. november 11., hétfő

Új lakónk

Nászutunk alkalmával Bécsbe is kivonatoztunk, és mint minden valamirevaló turista, vettünk egy kis szuvenírt magunknak. A Schmetterlinghaus (Lepkeház) ajándékboltjában találtunk rá erre a kis falatnyi gyűrött szárnyú plüssdenevérmágnesre (die Fledermaus, nem das Batling), és mivel az ott posztoló hölgy szerint a Schmetterlinghausban nincsenek denevérek, megvettük a denevért, és távoztunk is.

A denevéreket nagyjából azóta szeretem, hogy berepült hozzánk egy, és úgy kellett az én hős vőlegényemnek (aki azóta a hős férjem lett) kiterelnie egy hatalmas lepedővel.

Meg emiatt is:

"Judy mesélte, hogy a tündérek denevéreken repülnek."

2013. október 31., csütörtök

A házitésztánkról

Végre beüzemeltük a tésztagépünket (ezúton is köszönet érte Ildinek és Lacinak), és már első alkalommal sikerült igen gyorsan ízletes ebédet összehozni vele, így minden bizonnyal állandó kedvence lesz konyhánknak a házitészta.

A gép leírása persze "olaszosan" teljesen más arányokat ír, mint akár a Wikipédia, ugyanis ez utóbbi igen kerek számokat használ: például a tagliatelléhez 100 gramm lisztet és 1 tojást kell összegyúrni.

Amit mi készítettünk, annyiban tér el a spagettitől, hogy nem kerek a keresztmetszete, és tojás is szerepel a receptben. Vagyis talán spaghetti alla chitarra, legalábbis frappánsabb olasz nevet nem találtam ehhez a fajtához. És raktunk bele egy kis olívaolajat és sót is. (A képeken sima lisztből készül tészta látható, egy adagot ugyanis az eszköz gépzsírtalanításához kellett megcsinálni, ez utána ment a kukába, magunknak meg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készítettünk egy újat.)

Biztos vagyok benne, hogy tésztás kalandjainknak ez még csak a kezdete, ugyanis már most a házi lasagnén töröm a fejemet...

A cukor-, liszt- és keményítőmentes, banános csokipuding története

Amikor még ettem cukros süteményeket, sütöttem egy olyan muffint, aminek a tésztáját elő kellett főzni. Egész pontosan a tojást kellett belefőzni, és ettől olyan selymes krém lett a tésztából, hogy az embernek el is ment a kedve attól, hogy megsüsse, inkább bekanalazta volna az egészet helyben. Ma reggel eszembe jutott ez a recept, ugyanis van néhány vaníliarúd a konyhában, és arra gondoltam, egy kis vaníliás tej krémmé főzve tojással igazán nem lehet olyan rossz desszert. Aztán az egészet elfelejtettem.
Este banánturmixot készítettem (tojással), és hirtelen ötlettől vezérelve kakaóport is raktam bele, majd a habos, hideg turmixokat beraktam a mikróba, hogy finom banános forrócsoki legyen belőlük.
Nem az lett. Finom, banános csokipuding lett. A tej mennyisége miatt egy kicsit híg, ezért még kísérleti fázisban van a projekt, de egyértelműen kijelenthetem: működik.

2013. október 29., kedd

Egyél káposztát!

Mi legalábbis hétről hétre megsütünk egy kisebb fej lila káposztát az alábbi módon: 

Kikenjük a tepsit zsírral, rádobjuk a legyalult káposztát, és néha megkeverve addig sütjük a sütőben, amíg meg nem sül. Ezt onnan tudja az ember, hogy puha, édes, és itt-ott meg van pörkölődve :) Sózni érdemes. 

Mi tejföllel esszük, magában.  Egyétek ti is. 
Egészséges, olcsó, finom és sokáig eláll. 

2013. október 28., hétfő

Hagymaleves, ahogy mi

Avagy fokhagymás ételek 3.

Fogj egy hatalmas hagymát, vagy ha nem adott a piacos bácsi, több kisebbet. Aprítsd, és pirítsd meg egy jó evőkanál vajon. Öntsd fel valamennyi vízzel, főzz meg benne egy nagy krumplit és négy-öt gerezd fokhagymát. Ne felejtsd el megsózni, megborsozni!
Mi löttyintettünk bele egy kis bort is.
Ezek után nincs más dolgod, mint hogy összeturmixold az egészet, és ha akarod, krutonnal, kis kockára vágott sajttal meg sült póréhagymával felturbózd. De ezek nélkül is mennyei.

2013. október 24., csütörtök

Blue Jasmine

Tegnap jó társaságban moziban voltunk, és megnéztük az új Woody Allen-filmet. Van új Woody Allen-film? Nos igen, van! Én is meglepődtem. Valahogy elkerült az információ.
Az új Woody Allen-film pedig pontosan olyan, mint az előzőek, talán kicsit több drámai színezettel meg gondolkodnivalóval.
- Fura emberekről szól (de mind furák vagyunk).
- Vicces.
- Párbeszédes.
- Jól ki tudnak bontakozni a színészek a szerepükben.
- Van benne Alec Baldwin.
Igazából kezdem megkedvelni Alec Baldwint.
Szóval akiknek bejönnek az újabb Woody-filmek, azoknak szerintem ez a film is tetszeni fog. Akiknek nem, azok pedig koncentráljanak Alec Baldwinra Cate Blanchettre. Szuperül áll neki ez a szerep.
A moziélményt kifejezetten a főcím gyönyörű vágású betűi miatt ajánlom. Tipográfusfeleség lettem, mi a szösz...

2013. október 21., hétfő

A legegyszerűbb a legfinomabb

- Hallottad, mit mondott a kalapos! Hétszázezren vannak.
- Na és? Akkor valami egyszerűt kell készíteni, tésztával.

A legegyszerűbb tésztaételt a konyhánkban először valójában az alapanyagok hiánya szülte, a feltét pedig kevesebb idő alatt elkészült hozzá, mintsem a tészta kifőtt volna.

Nagy edényben egy fej hagymát olívaolajon megpuhítunk, majd adunk hozzá fetasajtot (elhagyható), tejfölt, sót és majorannát. Alaposan elkeverjük, majd amikor már összeállt, belenyomunk két gerezd fokhagymát is. A kifőtt tésztát a főzőedényéből egyből hozzáadjuk, majd alaposan elkeverjük. Tálaláskor bőségesen megszórjuk reszelt sajttal.

Mondtam már, hogy mostanában legszívesebben mindenbe fokhagymát raknék?

2013. október 13., vasárnap

Csokis csodapuffancs

5 ek. teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
2 ek. zabpehely
5 dkg vaj
2 ek. méz
1 tojás
1 ek. holland kakaó
1 tk. fahéj
1 ek. mazsola
1 ek. apróra vágott mandula
fél tk. szódabikarbóna
csipetnyi só

A zabpelyhet forrázzuk le, hogy megpuhuljon. Ezután mindent keverjünk össze, aztán sütőpapírra kupacokat rakva 200 fokon 10 perc alatt süssük meg. Nem az a méricskélős sütemény, pillanatok alatt elő lehet készíteni, és hamar meg is sül, ideális olyan esetekre, amikor nem is terveztünk süteményt, mégis valamit le kell tenni az asztalra...

Gameplay over graphics

Néha úgy érzem, hogy teljesen kiesett tíz év, ha a számítógépes játékokkal való kapcsolatomat nézem. A legújabb játék, amellyel legalább egy órát eltöltöttem, a 2003-ban megjelent Call of Duty sorozat első része, de a lövöldözős játékok helyett jóval inkább a stratégiaiakat érzem a sajátomnak, azokból pedig a táblajátékszerű megjelenítés nálam mindent visz.

A "gameplay over graphics" szókapcsolattal többször is összefutottam mostanában, legutóbb tegnap, amikor második világháborús stratégiai játékokat kerestem. Ez a kifejezés mindig felkelti az érdeklődésemet. A Combat Mission: Beyond Overlord a felhasznái visszajelzések alapján izgalmas játéknak ígérkezik, és talán amiatt is érzem most ezt, mert a 3D-s grafikáját kísértetiesen hasonlónak látom a Might and Magic 6 megjelenéséhez, amelyet Fruzsi mutatott meg, és bár azzal sem tettem próbát, de élvezettel néztem, ahogyan ő játszik vele. Azt hiszem, ideje a napirendembe beépíteni egy kis játékszünetet is...

2013. október 11., péntek

Házi csipsz

Amennyire csak lehet, kerülöm a mesterséges ízesítőket, ezért többek között nem eszem csipszet sem.
Ma viszont Bence meglepett egy egészen kézenfekvő dologgal: csipszet sütött vacsorára. Krumpliból. És isteni lett.

Ehhez persze kellett, hogy lemondjak a tökéletes gyalu utáni vágyamról - ami mindent tud, olcsó, ugyanakkor minőségi - és vegyünk egy teljesen hétköznapi zöldséggyalut, ami vékony szeleteket vág gyakorlatilag bármiből.
Villámcsapásként ért a felismerés: krumpliból is.

2013. október 10., csütörtök

Wekerletelep

Ma tettünk egy kis kirándulást Wekerletelepre, amely "Budapesten, a XIX. kerületben egy négyzet alakú városrész. 100 éve épült, egyszerre, egységes stílusban. Csendes, fás, nyugodt környék jobbkezes kereszteződésekkel, hatalmas fákkal. Központi tere a Kós Károly tér, melyet a Barátok közt sorozatból ismerhetünk" (forrás: http://wekerle-telep.lap.hu/). Leginkább egy községnek tűnik a nagyvároson belül, olyan széles utakkal, amelyeken a kétoldalt parkoló autók ellenére is elférne két jármű egymás mellett. Van saját honlapja, Facebook-oldala, Wikipédia-szócikke, egyszóval saját identitása. Úgyhogy érdemes utánanézni, mit is tud ez a hely. Annyi biztos, hogy valakik nagy dolgot álmodtak meg több mint száz évvel ezelőtt...

Csillagtök fasírt

Kaptunk anyától egy patisszont, azt mondta, remek lecsót lehet belőle készíteni, de úgy alakult, hogy fasírt lett. A fasírthoz sem kell sok minden. Meghámozod a patisszont, ez elég macera, kettévágod, kimagozod és lereszeled egy nagy lyukú reszelőn. Besózod, és hagyod egy kicsit, hogy levet eresszen. Lelkes léeresztő, és könnyű kifacsarni is. A kifacsart patisszonra egy tojás, apróra vágott hagyma, só, bors, szezámmag és kevés csicseriborsó liszt (vagy morzsa) kerül. Megformázod, beforgatod zsemlemorzsába, majd (kókusz)olajban kisütöd. Egészséges, finom, sültcsillag!

2013. október 8., kedd

Összhangzat

Nem is tudom, hogy melyik összetevője teszi végül a Holdfény királyságot ennyire elvarázsoló filmmé, mindenesetre a bevezető zene már érezteti, hogy nem mindennapi alkotással állunk szemben.


Igen, ez a The Young Person's Guide to the Orchestra, Op. 34: Themes A-F. És tényleg a székhez szögezi az embert, ahogyan külön-külön megszólalnak a zenei szekciók, majd összeáll az egész egy hangzattá. Nemrég figyeltem csak fel arra, hogy meg tudom különböztetni egymástól egy szimfonikus zenekar összes hangszerét, pedig soha nem treníroztam magamat erre.

2013. október 7., hétfő

Néhány szó a TED-ről

A TED lényegében egy konferenciasorozat, mottója - durva fordításban: "gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni" - sikerrel foglalja össze a célját. Talán annyi még a hozzáfűznivaló, hogy ezeknek a gondolatoknak bele kell férniük 18 percbe - ugyanis összesen ennyi ideje van az előadónak átadni valamit a hallgatóságnak. A ted.com oldalon bárki ingyenesen megtekintheti ezeket az előadásokat, és hála a szabad feliratozhatóságnak, már több mint 1000 videóhoz van az oldalon magyar felirat is.

Kedvcsinálónak néhány személyes kedvencem, amik hirtelen eszembe jutottak:
Az oktatásról.
A kreativitásról.
A stresszről.
A méhekről.

Hűség

Fa

2013. október 6., vasárnap

Új telepesek

Több mint egy hete írtam a Colonization című játékról, amelynek a folyatására mintegy 14 évet kellett várni. Illetve nem is kimondottan folytatás a Civilization IV: Colonization, hanem inkább egy remake. Régi játék új köntösben. Persze mindezt csak kissé bizonytalanul jegyzem meg, ugyanis ez utóbbival egyáltalán nem játszottam, noha a látványvilágára nem lehet panasz.(A http://www.colonizationfans.com oldalon jó pár képernyőkép megnézhető az eredeti és az új játékról.)


Valójában éppen a látvány az, ami leginkább visszatartott idáig. Túl sok a részlet, túlságosan is valósághűek az egyes tereptárgyak. Vagyis úgy tűnik, hogy az új játék kevés dolgot hagyna a képzeletemre, márpedig az remek könyveken edződött, így egyszerű pixelrajzokba is képes könnyedén indián harcosokat látni. Szakmai szempontból azonban érdekes lehet: vajon a használhatóság rovására mennek-e a grafikai megoldások? Talán egy próbát megér majd...

2013. október 5., szombat

Mindennapi kenyerünk (élesztő- és cukormentesen)

25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
5 tk. mag (pl. lenmag, szezámmag, tökmag)
3 ek. olivaolaj
1,5 dl langyos víz
1 tk. só
0,5 tk. szódabikarbóna

A hozzávalókból összegyúrás után kicsit ragacsos tészta lesz. A teflonos tortaformát kis olívaolajjal kikenem, belenyújtom a tésztát, majd előmelegített sütőben 220°C-on kb. 15 perc alatt megsütöm. Az eredmény egy lapos, de még így is könnyen kettévágható lepény (a képen láthatóak a fél szeletek is).

2013. október 4., péntek

Minimál

Webre fejlesztek, ezért nem meglepő, hogy Linuxot használok, de persze az talán már elgondolkodtató lehet, hogy miért is a kicsit egzotikusnak számító Crunchbang mellett döntöttem. Na ezért:


Így néz ki a képernyőm bejelentkezés után. Sehol ikonok, semmi szín, tulajdonképpen csak egy "fehér" lap, amelyen elkezdhetek dolgozni. A sallangmentesség pedig ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy piszok gyors tőle a rendszer. A minimalista felület eléri azt, amit más rendszerrel nem sikerült: rend van az asztalomon. Ugyanis egyszerűen nem lehet rendetlenséget rakni rajta, és végeredményben ez sem egy utolsó szempont...

2013. szeptember 30., hétfő

Óda a zöld teához

A zöld tea áldásos hatásairól már biztosan mindenki sokat olvasott, én nem is feltétlen kezdenék bele.

Csak igyátok.

Amiről viszont igenis írok most, az a rám gyakorolt hatása. Vágyom az ízére, és már pár korty jó meleg zöld tea után kisimul az arcom, mélyebbeket lélegzem, jobb kedvű, türelmesebb, kitartóbb és céltudatosabb leszek, szebbnek látom az egész világot. Tulajdonképpen aggódnom kellene, hogy egyfajta beteges függőség alakult ki köztem és a tea között, ugyanakkor bízom benne, hogy ez egy egészséges követelése a szervezetemnek.



Szálas zöld teát használunk, mást nem is mernék ajánlani, és két főzetét isszuk meg, az elsőt és a másodikat.

2013. szeptember 29., vasárnap

Hogyan csináljunk kisbabát?

Az igazán jó játékok a valóság olyan absztrakciós leképezését adják, amelyek a szükséges és hasznos korlátok mentén utánozva a valódi világot néha igencsak érdekes megoldásokat hoznak létre. A klasszikus Colonization (1994) című stratégiában világhódító céljaink eléréséhez például úgy is szert tudunk tenni új telepesre, ha valamelyik városunkban legalább 200 egységnyi élelmet halmozunk fel.


Hogyan csináljunk hát kisbabát? Halmozzunk fel minél több élelmiszert! Apró érdekesség, hogy az új telepes létrejöttét a "vallási tanácsadó" jelenti be, tehát gyanítom, hogy némi isteni beavatkozást feltételez azért a rendszer. Amely lassan húsz év után is az egyik legjobb játék, amelyhez eddig szerencsém volt.

2013. szeptember 28., szombat

Abalone

Ezzel a játékkal mindenkinek érdemes egy próbát tennie.


Stratégiai, körökre osztott társas, olyan, mint a sakk, vagy a dáma: ketten játsszák egy táblán bábukkal, azaz fekete és fehér golyókkal.
A cél, hogy lelökjük a pályáról a másik golyóit (egészen pontosan hatot), a trükk pedig, hogy
- ehhez egyszerre legfeljebb három egy sorban lévő golyónkat mozgathatjuk és csak egy egységnyit,
- és csak több saját golyóval lehet ellenséges golyó(ka)t elmozdítani (tehát például hárommal kettőt).

A Wikipédián fent van a pontos szabályzat, a YouTube-on pedig számos oktatóvideó.

Bence már nem szívesen játszik velem, mert hamar belejöttem, és folyton kikap, de szerintem gyakorlás kérdése, és megint fölém kerekedik. Hajrá!

2013. szeptember 27., péntek

Anika

Régebben sokat játszottam a gépen, és ezek a játékok mind kellemes emlékeim nekem, ezért írni is fogok az élményeimről. Kezdjük egy könnyed darabbal.

Anika kalandos utazása egy kedves, rövid point and click játék, ami ingyenesen játszható az interneten, tehát semmilyen előkészület nem szükséges hozzá, csak egy kevés szabadidő.

Egy kislányról szól, akit kiküldenek, hogy hozzon egy vödör vizet a kútról, de amíg ő a kúthoz megy, egy hatalmas sas elrabolja a plüss nyulát. Anika elindul, hogy megkeresse kedvencét, útja során pedig feltárul előttünk ez a kedves, különös lényekkel teli világ.

A képi világa és a zenéje is nagyon kellemes, szeretettel ajánlom mindenkinek.


2013. szeptember 26., csütörtök

Tzatziki

Mostanában legszívesebben mindenbe fokhagymát raknék, ezért menüre került a tzatziki is. Citromlé nem volt itthon, kapor viszont igen, meg fürtös uborka, meg új gyalu, ezért a mentás verzió helyett (ami igen csábító), kaprosan készítettük el.

Először megpucoltuk az uborkát, aztán középen bevágtuk, és legyalultuk, majd besózva elraktuk estére. Nem így volt ez eltervezve, de már fáradtak voltunk.

Reggelre szép levet eresztett, úgyhogy kicsavartam belőle ami nedvességet csak lehetett, aztán raktunk hozzá kis tejfölt, sok joghurtot, kaprot, fokhagymát, és még egy kis sót.

Nem vagyok benne biztos, hogy egy tzatzikit egyáltalán el lehet-e rontani, mindenesetre ez is remekül sikerült.


2013. szeptember 25., szerda

Csodabogár

Megnéztük a Kelly hőseit. Háborús vígjáték, ami egy elég groteszk műfaj, mégis jó volt a film. Az akciójelenetek engem nem kötnek le, ez ennél a filmnél sem volt kivétel, de a humora elég kellemes élmény volt.
Kiemelni csak ennyit szeretnék belőle:

"Ó, jajj. Ne bombázz negatív hullámokkal már kora reggel."

2013. szeptember 24., kedd

Lilavirág tea

Anya nagymamásodik, ez pedig ezt jelenti, hogy egyre több és több mindent tesz el "télire". Lekvárokat, szörpöket, savanyúságot, gombákat és teákat is. Így történt, hogy jutott egy üveg lilavirágú kakukkfűtea nekünk is.

A kakukkfűvel azóta vagyok szerelemben, mióta a Mondák könyvében a kakukkfűillatú mezőkről olvastam. Ez az illat a legtöbb embert valamiféle gyógyszerre emlékezteti, alighanem a köhögésre adott kanalas orvosságok miatt, de ez nem is rossz asszociáció. A kakukkfű gyógyszer.

Antibakteriális, antioxidáns és antibiotikus. Erősíti az immunrendszert, javítja a vérkeringést, felfrissít és megnyugtat. Jó depresszió, köhögés, torokfájás, görcsök, gyulladások és vérzési rendellenességek ellen is. Meghozza az étvágyat, segíti az emésztést, de gomba ellen és féreghajtásra is alkalmas.

(A féreghajtást viccesebb lett volna papírra vetni, de a rettegő gomba volt az első, ami beugrott.)