Akik nem ismerőseim a Facebookon

A férfi, aki valamivel Verona után fél órán keresztül nézte, ahogy eredménytelenül stoppolok, majd odajött hozzám, és felajánlotta, hogy fél óra múlva, ha megjött, akire vár, elvisz Velencébe. Mondtam neki, hogy én a Garda tóhoz megyek, de köszi. Majd miután megérkezett, akit várt, és elrendezték az üzletüket, odajött, és szólt, hogy szálljak be, elvisz a Garda tóhoz. Beszálltam, elvitt, mutatott egy képet a kisfiáról, aztán kirakott egy szuper szabadstrandon, és adott 20 eurót, hogy egyek valamit. Azóta sem ettem olyan jó szendvicset, mint az ottani büfében.

A csaj, aki szintén lekéste az utolsó kék metrót a Gyöngyösi utcánál, és együtt visszasétáltunk a Nyugatiig, ahol is végre alaposabban szemügyre vettem, és közöltem vele, hogy kiköpött Uma Thurman. Ő egyből a logikus válasszal állt elő: erre engem nyilvánvalóan valamelyik haverja betanított, mert eddig csak tőlük hallotta ezt.

A pasas, aki annyira részeg volt, hogy képtelenség volt levakarni, de legalább elhitte, hogy 14 éves vagyok, ami vicces volt. A Corvinnál találkoztunk, onnan elbuszoztunk a Sas-hegyre és megnéztük a napkeltét. Szegény sosem tudta meg, hogy valójában már elmúltam 20 is.

Őszi ajtódíszünk

Gyerekkori emlékek #4

Kiskoromban furulyára jártam. Nagyon szerettem, mert már akkor is kitűnt, milyen kevéssé vagyok szorgalmas tanuló, ezért a tanárom labirintusok rajzolásával próbált motiválni.
Egyik nap aztán óra után (az is lehet, hogy ez volt az első óra egy új helyen, vagy korábban ért véget a tanítás), hiába vártam a szüleimet, nem jöttek értem. Legalább két perc biztosan eltelt, de lehet, hogy tényleg sokat kellett várnom, mindenesetre elkezdtem pityeregni, hogy ott lettem hagyva.
Egy kedves, a szüleimnél idősebb házaspár jött oda hozzám kideríteni, mi bajom, elvesztem, hol lakom. Nem tudtam. Nagy nehezen kiböktem az utca nevét, ők pedig kocsiba raktak, és a helyszínen már elkalauzoltam őket a házunkig.
Nem tudom, mennyit őszültek ezidő alatt a szüleim, akik csak a hűlt helyét találták a lányuknak, mindenesetre türelmesen elmagyarázták utána nekem, hogy nem szabad idegenek autójába beülni, és legközelebb várjam meg őket, mert jönni fognak, esetleg csak egy kicsit késnek.
Büszkén jelentem, hogy azóta ilyesmi nem is fordult elő velem! Azt hiszem.