Kiskoromban furulyára jártam. Nagyon szerettem, mert már akkor is kitűnt, milyen kevéssé vagyok szorgalmas tanuló, ezért a tanárom labirintusok rajzolásával próbált motiválni.
Egyik nap aztán óra után (az is lehet, hogy ez volt az első óra egy új helyen, vagy korábban ért véget a tanítás), hiába vártam a szüleimet, nem jöttek értem. Legalább két perc biztosan eltelt, de lehet, hogy tényleg sokat kellett várnom, mindenesetre elkezdtem pityeregni, hogy ott lettem hagyva.
Egy kedves, a szüleimnél idősebb házaspár jött oda hozzám kideríteni, mi bajom, elvesztem, hol lakom. Nem tudtam. Nagy nehezen kiböktem az utca nevét, ők pedig kocsiba raktak, és a helyszínen már elkalauzoltam őket a házunkig.
Nem tudom, mennyit őszültek ezidő alatt a szüleim, akik csak a hűlt helyét találták a lányuknak, mindenesetre türelmesen elmagyarázták utána nekem, hogy nem szabad idegenek autójába beülni, és legközelebb várjam meg őket, mert jönni fognak, esetleg csak egy kicsit késnek.
Büszkén jelentem, hogy azóta ilyesmi nem is fordult elő velem! Azt hiszem.
Jelentem, az iskolából megszökés nekem is megvolt. :-) Elsős voltam, és a bátyámmal kellett volna hazajönnöm, de nagyon lassan készült el, ezért én elindultam és gondoltam, hogy majd megvárom a játszótéren a házunk mellett (ami 3 percre volt az iskolától). Ő nem vette észre, hogy leléptem, aztán frászt kapott és a portás néni kísérte haza. Én közben hintáztam és leestem a hintáról és betörtem a fejem. Arra nem emlékszem, hogy ki hogy jutott végül haza, csak arra, hogy a bátyám kapott pofont, pedig én voltam a hibás. De én is megkaptam a büntetésem, mert egész délután leckét kellett írnom, és nem anyukám csinálta meg helyettem. :-)
VálaszTörlésÉs téged nem kerülget a frász, hogy mi van, ha a gyerekeid rád ütöttek? :D
Törlés