Egyszer az öcsém kitalálta, hogy toljuk fel a bringáinkat az Antalhegy tetejére, majd fékezés nélkül száguldjunk le onnan. Ez a "hegy" a Gödöllői-dombság része. Az utcácskának, amin felmentünk, az eleje még egészen barátságos, a teteje viszont kifejezetten meredek. Kitűnő terep egy öngyilkos manőverhez, különösen, mivel az utca egy keresztutcába torkollik, bár akkor még igencsak gyér forgalommal bírt.
Feltoltuk. Ő leszáguldott. Bele az egyik autóba, ami a szemközti sorház előtt parkolt. Én jóval mögötte jöttem, fékezve. Mire leértem, már kint volt az egyik lakó, egy idős bácsi, és irgalmatlanul lehordott minket, amiért nekimentünk az autónak. Az ilyen idős bácsik igazán értik, hogy kell megijeszteni a piszkos kölköket. Elkotródtunk.
A pincében ütöttünk tanyát, hogy anyáék észre ne vegyék, hogy az öcsém csupa seb. Amennyire emlékszem, vizes zsepit vittem neki. Valahogy akkoriban minden sérülésre a vizes zsepi tűnt a legjobb megoldásnak.
Ó jaj, ilyet én is csináltam, Szigligeten. A ház, amiben nyaraltunk domboldalon volt, és tök jó lejtős út volt mellette. Ez volt az a betonút, amin a kocsik közlekedtek. A tulaj fia kitalálta, hogy ezen a lejtőn milyen jól lehetne ugratni, úgyhogy rögtönzött egy ugratót a ház mellé az útra, mi meg feltekertünk az út végére az erdőig. Neki sikerült, nekem meg lecsúszott a kerék az ugratóról, repültem, aztán térdemen csúsztam a betonon az út széli rózsabokorig. A következő amire emlékszem, hogy fekszem a bokorban, apám meg rohan felém, vörös fejjel, azt üvöltve, hogy -Nooormááális vaaaagy? Kb. Két napig nem mehettem vízbe a seb miatt a térdemen. Ma is megvan még a nyoma. :)
VálaszTörlés:))) és persze jézusom! De mindenképpen köszi, hogy ezt megosztottad velünk :D
TörlésEzt minden második gyerek megcsinálja :-) Mi is a bátyámmal, ott ő volt az értelmi szerző, és a Diós árok nevezetű tökmeredek utcán akart legurulni. Nekem nem tetszett annyira az ötlet. Nem emlékszem, hogy végül nekimentünk-e valaminek.
VálaszTörlésViszont a rózsabokor nekem is megvolt. De az tök sík terepen.