A férfi, aki valamivel Verona után fél órán keresztül nézte, ahogy eredménytelenül stoppolok, majd odajött hozzám, és felajánlotta, hogy fél óra múlva, ha megjött, akire vár, elvisz Velencébe. Mondtam neki, hogy én a Garda tóhoz megyek, de köszi. Majd miután megérkezett, akit várt, és elrendezték az üzletüket, odajött, és szólt, hogy szálljak be, elvisz a Garda tóhoz. Beszálltam, elvitt, mutatott egy képet a kisfiáról, aztán kirakott egy szuper szabadstrandon, és adott 20 eurót, hogy egyek valamit. Azóta sem ettem olyan jó szendvicset, mint az ottani büfében.
A csaj, aki szintén lekéste az utolsó kék metrót a Gyöngyösi utcánál, és együtt visszasétáltunk a Nyugatiig, ahol is végre alaposabban szemügyre vettem, és közöltem vele, hogy kiköpött Uma Thurman. Ő egyből a logikus válasszal állt elő: erre engem nyilvánvalóan valamelyik haverja betanított, mert eddig csak tőlük hallotta ezt.
A pasas, aki annyira részeg volt, hogy képtelenség volt levakarni, de legalább elhitte, hogy 14 éves vagyok, ami vicces volt. A Corvinnál találkoztunk, onnan elbuszoztunk a Sas-hegyre és megnéztük a napkeltét. Szegény sosem tudta meg, hogy valójában már elmúltam 20 is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése