2015. augusztus 4., kedd
Gyerekkori emlékek #1
A fagyis dédit azért hívtuk fagyis dédinek, mert mindig készített nekünk fagyit. Átmentünk a szemközti közértbe (vagy talán csak ő egyedül), megvette a porfagylaltot (én a puncsra emlékszem, lehet, hogy nem is vett soha mást), megfőzte a kis tűzhelyen, aztán gondolom, megvártuk, amíg kihűlt, és mehetett a fagyasztóba. Jobban belegondolva, lehet, hogy nem is kellett főzni, nekem mégis úgy rémlik, hogy főzte. Nagyon szeretem azóta is a puncs fagyit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
jééé... nekem a nagypapám csinált mindig fagyiporból fagyit. Az eljárásra nem emlékszem, csak hogy eléggé semmilyen íze volt. :-)
VálaszTörlésJéé, van, aki olvassa ezt a blogot? :D
Törléspersze, már akartam kérdezni, hogy írtok-e ide egyáltalán néha :-) (az enyim oldalsávjában ott van, úgyhogy naponta látom, hogy megint nincs friss poszt :-P)
TörlésSzuper anyuka vagy, én már így interneten keresztül is elszégyelltem magam, és igyekszem derekasabb blogger lenni :)
Törlésdehogy, csak igyekszem feldobni magamnak valamivel az unalmas hétköznapokat :-D
Törlés