Fura, hogy ha a kisgyerekkoromra gondolok, elsőként mindig a fagyis dédi ugrik be. Például az, amikor kismacskák születtek, és felvitt minket a padlásra, hogy megnézzük őket. Hosszú létra vezetett föl a házon kívül, úgy rémlik, már akkor is meg voltam lepve, hogy felvitt minket, hogy nekünk ilyet szabad. Sajnos a kismacskák nem jöttek elő, hiába ciccegtünk nekik a bejáratból, a padlásra pedig nem volt szabad bemenni, mert beszakadhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése