Összeillik-e a sült cukkini és a körte?

Nem.

Akik nem ismerőseim a Facebookon

A férfi, aki valamivel Verona után fél órán keresztül nézte, ahogy eredménytelenül stoppolok, majd odajött hozzám, és felajánlotta, hogy fél óra múlva, ha megjött, akire vár, elvisz Velencébe. Mondtam neki, hogy én a Garda tóhoz megyek, de köszi. Majd miután megérkezett, akit várt, és elrendezték az üzletüket, odajött, és szólt, hogy szálljak be, elvisz a Garda tóhoz. Beszálltam, elvitt, mutatott egy képet a kisfiáról, aztán kirakott egy szuper szabadstrandon, és adott 20 eurót, hogy egyek valamit. Azóta sem ettem olyan jó szendvicset, mint az ottani büfében.

A csaj, aki szintén lekéste az utolsó kék metrót a Gyöngyösi utcánál, és együtt visszasétáltunk a Nyugatiig, ahol is végre alaposabban szemügyre vettem, és közöltem vele, hogy kiköpött Uma Thurman. Ő egyből a logikus válasszal állt elő: erre engem nyilvánvalóan valamelyik haverja betanított, mert eddig csak tőlük hallotta ezt.

A pasas, aki annyira részeg volt, hogy képtelenség volt levakarni, de legalább elhitte, hogy 14 éves vagyok, ami vicces volt. A Corvinnál találkoztunk, onnan elbuszoztunk a Sas-hegyre és megnéztük a napkeltét. Szegény sosem tudta meg, hogy valójában már elmúltam 20 is.

Őszi ajtódíszünk

Gyerekkori emlékek #4

Kiskoromban furulyára jártam. Nagyon szerettem, mert már akkor is kitűnt, milyen kevéssé vagyok szorgalmas tanuló, ezért a tanárom labirintusok rajzolásával próbált motiválni.
Egyik nap aztán óra után (az is lehet, hogy ez volt az első óra egy új helyen, vagy korábban ért véget a tanítás), hiába vártam a szüleimet, nem jöttek értem. Legalább két perc biztosan eltelt, de lehet, hogy tényleg sokat kellett várnom, mindenesetre elkezdtem pityeregni, hogy ott lettem hagyva.
Egy kedves, a szüleimnél idősebb házaspár jött oda hozzám kideríteni, mi bajom, elvesztem, hol lakom. Nem tudtam. Nagy nehezen kiböktem az utca nevét, ők pedig kocsiba raktak, és a helyszínen már elkalauzoltam őket a házunkig.
Nem tudom, mennyit őszültek ezidő alatt a szüleim, akik csak a hűlt helyét találták a lányuknak, mindenesetre türelmesen elmagyarázták utána nekem, hogy nem szabad idegenek autójába beülni, és legközelebb várjam meg őket, mert jönni fognak, esetleg csak egy kicsit késnek.
Büszkén jelentem, hogy azóta ilyesmi nem is fordult elő velem! Azt hiszem.

Gyerekkori emlékek #3

Egyszer az öcsém kitalálta, hogy toljuk fel a bringáinkat az Antalhegy tetejére, majd fékezés nélkül száguldjunk le onnan. Ez a "hegy" a Gödöllői-dombság része. Az utcácskának, amin felmentünk, az eleje még egészen barátságos, a teteje viszont kifejezetten meredek. Kitűnő terep egy öngyilkos manőverhez, különösen, mivel az utca egy keresztutcába torkollik, bár akkor még igencsak gyér forgalommal bírt.
Feltoltuk. Ő leszáguldott. Bele az egyik autóba, ami a szemközti sorház előtt parkolt. Én jóval mögötte jöttem, fékezve. Mire leértem, már kint volt az egyik lakó, egy idős bácsi, és irgalmatlanul lehordott minket, amiért nekimentünk az autónak. Az ilyen idős bácsik igazán értik, hogy kell megijeszteni a piszkos kölköket. Elkotródtunk.
A pincében ütöttünk tanyát, hogy anyáék észre ne vegyék, hogy az öcsém csupa seb. Amennyire emlékszem, vizes zsepit vittem neki. Valahogy akkoriban minden sérülésre a vizes zsepi tűnt a legjobb megoldásnak.

Point and click!

Ma befejeztem a Memoria című Daedalic point and click játékot, és olyan űrt hagyott maga után bennem (pedig mindössze két napom vette igénybe), hogy bánatomban úgy döntöttem, írok egy listát azoknak, akik hasonlóan nagy point and click játék fanok (vagy nem zárkóznak el tőle, hogy azok legyenek), hátha tudok valakinek újat mutatni (vagy legfeljebb bólogatunk együtt). A teljesség igénye nélkül:

Hosszabb kalandozások:

Syberia

Syberia + Syberia II (Microïds)
Eddig azt hittem, a világ legjobb point and click játéka. Kicsit lassan sétál lépcsőn, de a második részben már ezt is megoldották. Példaképnek való női főhős, utazás, steampunk és megelevenedő legendák. Hangulatvarázsló.

Samorost 2

Machinarium + Botanicula + Samorost 1, 2 (Amanita Design)
Azt hiszem, az Amanita Design nyugodtan igényt tarthat a bűbájos játékok nagyhatalma címre. De komolyan. Ezekből rajzfilmet kellene készíteni gyerekeknek. És emellett persze szuperek a zenék, a történetek, és a fejtörők is. (A Samorost 1 neten is játszható, a másik háromból pedig van a honlapon demo.)

The Secret of Monkey Island

The Secret of Monkey Island + Monkey Island 2: LeChuck's Revenge (LucasArts)
Nem pusztán nosztalgiából került a felsorolásba, tavaly újrajátszottam őket, és bár még mindig bitang nehéznek tartom őket (pedig időközben még angolul is megtanultam! :) ), nálam továbbra is számíthatnak a klasszikusoknak kijáró tiszteletre. 

Deponia

Deponia 1, 2, 3 (Daedalic)
Megdöbbentő, mennyire szerethető, annak ellenére, hogy a cselekmény sosem úgy alakul, ahogy én szeretném, többek között mert a főszereplő egy igazi seggfej.

Ezeknek pedig itt a neten neki lehet esni:

Cube Escape sorozat (Rusty Lake)
Egészen friss szerelem, kicsit horror, nagyon izgi, szép, érdekes, elgondolkodtató. 

Anika's Odyssey (Trickysheep)
A kislány, akinek elrabolták a maciját, és elindul visszaszerezni. Ha valami kedves, hát ez az. 

The Dreamerz (Rob Almighty)
Nem is gondoltad volna, mennyi minden van még a világűrben rajtunk kívül.

The Trader of Stories (Pastelgames)
Mesés történet egy mesegyűjtőről, egy mesés világban. Rég volt, de gondolom, ugyanolyan jó.

Ugyan a posztot nem szponzorálta sem a GOG, sem a Kongregate, mivel mindkettő remek oldal, ezúton is szeretettel ajánlom őket a játék után sóvárgóknak. 

Jó játékot! 

Gyerekkori emlékek #2

Fura, hogy ha a kisgyerekkoromra gondolok, elsőként mindig a fagyis dédi ugrik be. Például az, amikor kismacskák születtek, és felvitt minket a padlásra, hogy megnézzük őket. Hosszú létra vezetett föl a házon kívül, úgy rémlik, már akkor is meg voltam lepve, hogy felvitt minket, hogy nekünk ilyet szabad. Sajnos a kismacskák nem jöttek elő, hiába ciccegtünk nekik a bejáratból, a padlásra pedig nem volt szabad bemenni, mert beszakadhatott.

Térd

Gyerekkori emlékek #1

A fagyis dédit azért hívtuk fagyis dédinek, mert mindig készített nekünk fagyit. Átmentünk a szemközti közértbe (vagy talán csak ő egyedül), megvette a porfagylaltot (én a puncsra emlékszem, lehet, hogy nem is vett soha mást), megfőzte a kis tűzhelyen, aztán gondolom, megvártuk, amíg kihűlt, és mehetett a fagyasztóba. Jobban belegondolva, lehet, hogy nem is kellett főzni, nekem mégis úgy rémlik, hogy főzte. Nagyon szeretem azóta is a puncs fagyit.

Farkas

Hűtőmágnes újragondolva

Sokat járunk az Aldiba, és intelmeim ellenére Bence a januári akciójukból hazahozott négy ronda, mosolygós hűtőmágnest. Nézegettem őket egy darabig, aztán nekikestem:

Élőben ám sokkal szebbek.

Dekupázs ragasztólakk. Minden háztartásba!

Szicíliai narancssaláta

Újévi fogadalmaim egyike, hogy kipróbálok legalább 12 új receptet - sorban az ötödik közülük Vrábel Krisztina könyvéből ez a szicíliai narancssaláta:

A könyvben persze ennél sokkal gusztusosabban néz ki :)

Kell bele narancs, fekete olajbogyó, lilahagyma, só, bors és olivaolaj, a végkifejlet pedig meglepően finom és cseppet sem narancsízű.
Próbáljátok ki!

Bagoly

Top 3 film - 2014

Az a sírnivaló dolog történt, hogy 2014-ben összesen nem láttam 10 említésre méltó filmet.
Bár valószínűbb, hogy egyszerűen csak finnyásabb lettem.
Következzék hát a három legjobb film 2014-es filmélményeim közül:

1. Ádám almái
2. Időről időre
3. Változások kora